Válasz egy olvasói levélre

Demens beteg ápolása nagy próbatétel 

 Jó egy hete érkezett megadott elérhetőségünkre (demenciainfo@freemail.hu) az alábbi levélke. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én sem vettem időben észre, mostanában nem néztem be a freemail-re - sok fele jár az eszem.

Tegnap végül is megtaláltam a levelet, s igyekeztem is rá válaszolni, ám a címzett még nem találta meg - nagy eséllyel. Ezért úgy döntöttem, hogy név nélkül közzéteszem, és a tőlem telhető segítséget is megpróbálom itt "közkinccsé tenni". Na jó, most ez erős túlzás volt.  

"Édesanyámnál év elején kezdődtek a tünetek.

Jelenleg éjszakánként felébred, levetkőzik, széttépi a betétet, az ágyneműt szétszedi, és úszik a pisibe a szoba, próbálkoztam már szobai wc-vel is, de nem volt eredményes.

Lehetséges, hogy valami overall féleséget talán nem tudna levenni, nézelődtem a neten, de nem találtam, arra gondoltam, hogy pizsamát varrok össze, hátulra a gombolással, gumilepedő sem marad meg alatta. Babafigyelő is megfordult a fejembe.

Nem tudom mi tévő legyek, jóformán egész napot  vele töltöm, szerencsére a férjem megértő, de saját környezetemre, magamra sem sincs időm.

Elkelne néhány jó tanács."

Ezzel a problémával mi is küszködtünk annyi különbséggel, hogy anyósom nem tépdeste legalább a pelenkát. Nekünk is megfordult a fejünkben valami "hátulgombolós" megoldás, de használható dolgot nem találtunk. Én annak idején kaptam címet, ahonnan rendelni tudtam volna, de közben rájöttem, hogy háton alváskor mind a gombos, mind a cipzáros megoldás rendkívül zavaró lenne, ráadásul csak fölösleges dühöt váltanék ki vele, ha nem tudja magáról levenni a dolgokat önállóan - tehát a nyugalom akkor sem lenne meg. 

Utálta a rendes pelenkát, viszont volt a pelenkanadrág, aminek a bugyi része hasonló a hálóhoz, és van benne egy jókora betét - ezt valahogy elfogadta, mert akár önállóan is le tudta húzni, ha akart bilire ült, szoba wc-re, vagy rendesre, ha meg úgy alakult, akkor "belement" .

 Anyósom mikor letépte a pelenkát saját magára volt mérges, tisztább pillanataiban mondta is hogy utálja, és tudja hogy csak nehézséget okoz, és hogy milyen megalázó az egész. 

 Tudom, hogy nagyon nehéz, de meg kell próbálni minden nap, és minden tisztába tételkor mondani, hogy sajnos erre szükség van, de ez sokkal könnyebb így, mintha a földre menne véletlen.....stb.stb.

Nyilván inkontinenciája van, ezért kell hordania. El kell magyarázni a lehető legegyszerűbben, és napi szinten beszélni róla legalább röviden, hogy mi is ez. Hogy nem érzi mindig mikor kell wc-re menni, de a pelenka ebben segítségünkre van - tehát hasznos.  Azzal, hogy hordja rendesen nagyon-nagyon sokat segít. Hátha.... 

Anyósom a székletével volt megakadva, kiszedte, pakolta ide-oda, csomagolta, kidobta. Aztán sokat beszélgettünk erről tisztába tételkor, és valahogy onnantól ritkultak a dolgok. Néha berzenkedett ugyan, meg hangoztatta, hogy az nem létezik hogy ebből nem lehet kigyógyulni, meg hogy fölösleges neki a pelenka, nem csecsemő, el tudna menni a wc-re stb.... de valahogy a sokszori ismétlésnek mégiscsak eredménye volt. 

Nálunk is vizeletszag terjengett a szobában, voltak problémák később is, de jóval kevesebbszer, és a széklet gond idővel valahogy el is tűnt. 

Annak idején mi próbálkoztunk kamerával. 

Bár tisztánlátásban sokat segített, sokat rontott is a dolgon, mert olyanokat is láttunk - pedig csak rá-ránéztünk időnként, és főleg este - amit jobb lett volna, ha nem. 

Ráadásul tudta, észrevette, és sértette az önérzetét, és azt a kis önálló mozgásterét is elvettük ezáltal,  amit még magáénak érzett. Egy idő után sutba lett téve, mert mi is átéreztük hogy neki ez megalázó és félelmet keltő lehet, hisz egy pillanatra sincs egyedül. Megfigyelik, akár a legintimebb pillanatait is láthatják. 

Úgyhogy a hasonló dolgokat jobb kihagyni, vagy úgy megoldani, hogy ne tudjon róla, és ne is legyen említve - miért épp a legjobb pillanatban megyünk be hozzá. 

Másképp csak plusz idegesség, viták jönnek. 

Tudom, hogy nagyon nehéz - sajnos ez a téma szinte minden demens ápolás esetében előjön idővel, és mint oly sok esetben a legtöbbször itt is a türelem, türelem, türelem ami segíthet.

Pont az, ami idővel mind nehezebb.... 

És még egy: Próbálják meg nagyjából kitölteni a napjait, mivel éjszaka "dolgozik", ez azt jelenti hogy a nappalokat nagy eséllyel végigpiheni. Szóval akkor le kéne kötni bármi olyan tevékenységgel, amit szeret. TV-nézés, régi kedvenc filmek nézése, zenehallgatás, képnézegetés, borsó válogatás - bármi, csak ne aludjon. 

Mindjárt kisebb esély lesz rá, hogy éjszaka a pelenkájával foglalkozik majd.

Az ápoláshoz sok erőt és kitartást kívánok, és remélem sikerül kicsit könnyíteni a problémájukon!

Fotó: Pixabay