Okok, megoldások, megelőzés...
Sajnos a demencia nem egy leányálom, állandó odafigyelést igényel tőlünk, hisz már akár a középsúlyos időszakban is megjelenhetnek olyan problémák, amik életveszélyes állapotot idéznek elő.
Nem arról van szó persze, hogy minden pillanatunkat aggodalom szője át életünket, de tudnunk kell mik a komolyabb veszélyeztető tényezők, mi okozhatja, s annak megelőzésével nagy eséllyel ki is húzhatjuk a gondot, de legalábbis egy kicsit lazulhatunk ezen a téren.
Fontos ez azért is, mert minden baj mögött egy másik rendellenesség rejlik, s ha az alapgond okát nem próbáljuk kideríteni, akkor annak akár ebben az állapotban életveszélyes következményei lehetnek. Ezzel azért aki demens beteget ápol szinte mindenki tisztában van, de nem árt átnézni milyen - akár életveszélyes következményekkel járó - veszélyhelyzetek adódhatnak, mi lehet az okuk, és mit tehetünk ellene.
Egyik legrettegettebb lehetőség demenseknél a kiszáradás, ami sajnos már csak azért is lehetséges, mert egyszerűen nem is emlékeznek arra, hogy mikor ittak utoljára. Ráadásul időskorban már a szomjúságérzet is csökken. Igazából ahogy az ember idősödik szívesebben fogyaszt olyan folyadékot, amit szeret. Limonádé, gyümölcslé, van aki a tejért van oda, sokan teázgatnak (ez utóbbinál a koffeintartalommal számolni kell).
Nálunk ilyen probléma nem volt, anyóson - mivel cukorbeteg volt - valahogy tudta, ösztönösen benne volt már, félóránként kortyolgatott. Vízhajtót is szedett - a lényeg, hogy rendszeresen pótolni kellett a folyadékot, ami biztosította számunkra a napi többszöri ágyneműcserét is - persze a megfelelő hidratáció mellett. Próbáltunk mi mindent, a végén már gyógyszertárban kapható egyszer használatos ágybetétet is, de engedte a vizet az is. Nem tudom mire találták ki, vízhajtós beteg alá, extra szívótulajdonságú pelenka mellé sem megfelelő.
Mindegy, legalább tudta hogy inni kell, és gyakorolta is rendszeresen.
Tartott ez az utolsó 3-4 hónapig. Már korábban is előfordult, hogy gyakran félrement a folyadék, de az ivással csak ennyi nehézségünk volt. Ilyenkor megütögette a mellkasát, felemelte a két kezét, és elmondta a megszokott mondatot, ha félrenyelek vizet ezt kell csinálni, még Jónás doktor úr mutatta valamikor. Viszont amikor már az otthonban volt - egy idő után jött a legyengülés. Hogy ne kelljen poharat emelgetni vittünk be sportkupakos üveget - kicsit. Ezzel talán egy hétig ivott, leszedte a zárórészt, mert türelmetlen volt a kortyolgatáshoz - így viszont könnyen a nyakába folyt a tea, vagy víz, mikor fekvés közben próbált inni. Nem is mindig töltötték fel az üveget neki, többször szóltunk hogy kicsit jobban figyeljenek már, mert ez így nem lesz ok. Hiába vittek a szobába kancsóval gyümölcsteát, ha a kancsóból képtelen volt az üvegbe tölteni, de még pohárba se ment volna, sőt a poharat sem tudta volna már biztonsággal megfogni és a szájához vinni. "Akarni kell mama, menni fog az" mondták néha. Na, ilyenkor felállt a hátamon a szőr...
Rövidesen eljött a pillanat, amikor már nemhogy poharat nem tudott használni, de a kis üveget sem volt képes felvenni, és a szájához irányítani. Képtelen volt önállóan kanalat használni, igazándiból a száját sem nagyon találta el. Próbáltuk a csőrös poharat, előre nyilvánvaló volt hogy nem fog menni, hisz itt is ha magában próbálkozott inkább a nyakába folyt a folyadék. Innentől csak az ápoló segíthetett - ha ő épp figyelmes, gondos, akkor nem volt semmi probléma, ha nem volt elég idő, leterhelt volt - akkor bizony meg volt erősen az esély a kiszáradásra. Választhattunk - vagy valamelyik családtag szaladgál be - ami hosszú távon lehetetlen - vagy sarkunkra állunk és nem a jó viszonyt ápoljuk a nővérkékkel, hanem átmegyünk követelőzőbe, hogy most már aztán gondolják át, itassák a mozgásképteleneket rendesen. És persze megjelentünk váratlan időpontokban.... Ilyenkor természetesen besegítettünk cseppet.
Az a gond, hogy a demenciával együtt jár, néha van olyan is, amikor már csak azért sem akarnak inni. Mint a kisgyerek - elfordítja a fejét.
Nagy veszély - egy legyengült állapotban könnyebben jön egy fertőzés, lázas állapot, hasmenés ilyenkor még több folyadékra lenne szükség, van mikor kicsit túlmegy a vízhajtás is. Ekkor jön egy furcsa viselkedés, zavarosabb a gondolkodása, izgágább, nem együttműködő. Erre a tünetekre feltétlen figyeljünk, mert a kiszáradás jele lehet.
Mindenki ismeri a betegét, pillanat alatt észrevehető, hogy az arckifejezés megváltozott, a szemei beesettek lettek, egészségügyiek ezt úgy mondják hogy az orbita-árok mélyült. Ilyenkor egyik idős zavart, másik akár épp az ellenkezője. Hisz a kiszáradás eredménye lehet az is, ha gyenge lesz a beteg, nagyfokú fáradsággal küzdő, bágyadt, elesett. Ha a kézen picit összecsípjük a bőrt, akkor az nem ugrik vissza gyorsan, hanem lassan ereszkedik alá, és elvékonyodottnak érezzük. Megkérhetjük, hogy nyújtsa ki a nyelvét - kiszáradásnál ugyanis lepedékes, fehér bevonatú, és nem fényes hanem száraz hatású. Vizelete sötét, erős szagú. Mérjük meg a vérnyomást, mert nagy eséllyel alacsony. Ez akár annyira alacsony is lehet kiszáradásnál, hogy betegünk elveszti az eszméletét. Ezzel kapcsolatos, hogyha a beteg arra panaszkodik hogy fekete foltok ugrálnak a szeme előtt, vagy csak azt látjuk hogy valami láthatatlan dolgot a szeme alatt el akar kapni, törölgeti gyakran a szemét, mint aki nem lát jól - mérjük meg a vérnyomását, nézzük át gyorsan, nincs-e kiszáradásra utaló tünet. De idáig nem szabad eljutni. Ám ha valami miatt mégis bekövetkezik, nem sikerült elérni valami miatt a megfelelő folyadékfogyasztást, akkor azonnal mentőt kell hívni. Ne azon problémázzunk, hogy ez a mi hibánk, valamit nagyon elbaltáztunk - mert minden igyekezet, és a legnagyobb odaadás mellett is előfordulhat. A lényeg, hogy ilyenkor gyors orvosi segítséghez jusson.
Ezért ha észrevesszük, hogy erőteljesebb a vizelete a betegnek, kicsit beesettebb a szeme, akkor vagy más - még enyhébb tünetet észlelünk - de vérnyomása még jó - adjunk folyadékot, amit turbózhatunk egy pici sóval is. Ez segít megkötni a folyadékot, nem ürül ki szinte azonnal, és a sóháztartásnak is jót tesz. Fekvő, legyengült betegnél már sajnos mindenképp nagy odafigyelés kell. Félóránként akár kínáljuk meg lehetőleg vízzel, vagy ha nem szereti, akkor olyasmivel amit kedvvel fogyaszt. Szinte mindegy mivel - az a lényeg, hogy igyék.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése