Életveszélyes állapotok - félrenyelés

 

Okok, megoldások, megelőzés...

Az egyik legriasztóbb, hirtelen összetett, átgondolt reakciót kívánó sürgősségi helyzet a félrenyelés, ami sajnos középsúlyos, de főleg súlyos demenciában élőknél elég gyakori. Nálunk szinte nem múlt el nap, hogy - ha gyengébb formában is - de nem fordult volna elő. 

Szerencsére anyósomnál elég volt egy kis lapockák közötti hátbaveregetés is, semmi komolyabb nem lépett fel sem akkortájt, sem később.

De sajnos vannak akik nem ilyen szerencsések.

Ha valaki félrenyel, akkor vagy étel, vagy ital kerül a légutakba. Ez utóbbi sem kellemes, de nagyobb eséllyel rendeződik a dolog spontán. Ha viszont ételt nyelünk félre, akkor a darabka méretéből adódóan vagy részleges, vagy teljes elzáródás jöhet létre. Teljes elzáródásnál pár percünk van hogy lépjünk. A részleges elzáródásnál valamivel több idő van, itt maximum 10 percünk van addig, míg leáll a légzés és keringés. 

Van még egy verzió, amikor nem félrenyel a betegünk, hanem egyszerűen nagyobb falat megy le, mint amit lenyelni képes, és valahol elakad a nyelőcsőben. Ez is életet veszélyeztető állapothoz vezethet, és sürgősen segíteni kell. 

Mi az oka a félrenyelésnek? Sok minden lehet. Egy idős embernél, egy demensnél fokozottabban jelentkezik a rágóizmok gyengesége. Képtelenek apróra morzsolni a fogyasztandó táplálékot. Ilyenkor már nem csak a rágóizmok gyengülnek, de elképzelhető hogy a műfogsor sem illeszkedik már kellően, márpedig úgy nem tölti be funkcióját. Sokan nem is gondolnak arra, hogy nyeléshez nyál is kell. Képzeljük el, mikor egy gyógyszert csak úgy, víz nélkül akarunk bevenni, vagy ha vizet is iszunk hozzá. Sokkal egyszerűbb vízzel. Nem? Pedig egy fiatalembernek a nyáltermelésével még minden rendben. Náluk még az is csökkentett, tehát a nyelés nehézkes. Plusz, a szervezet funkciói sem működnek olyan könnyen. Normál esetben van egy alapvető reflexünk, és egy jó kis "szerkezetünk" a biztonságos nyeléshez. 

Ha ételt fogyasztunk, vagy a szájunkban termelődő nyálat nyeljük, olyankor a torkunk közepén háromszög alakban lelógó gégefedő elzárja a légcsövünket, egyszerűen rátapad. Ezzel biztosítva, hogy evés közben semmi ne juthasson a légcsövünkben. Néha ifjú korban is félrenyelünk valamit - ez általában ilyenkor akkor fordul elő, ha evés közben beszélünk. Rágcsálunk valamit nyugodtan, valaki kérdez valamit, közben elindult a nyelési folyamat, de mi hirtelen válaszolnánk. A válaszhoz levegő kell, kinyílik a gégefedő mint egy kis kapu -  teret engedve a levegőnek, de mivel a nyelési folyamat már megindult, ezért valamennyi összerágcsált táplálék is bejut a légcsőbe. Ilyenkor jön az a bizonyos sípoló hang, hisz részlegesen elzárja a légcsövünket a bejutó táplálék. Odaszalad valaki, lapockánk közé üt, hirtelen jön egy köhögés - szerű valami, és már ki is jött a kóbor ennivaló. 

Ugyanez zajlódik le egy idős embernél, csak sajnos náluk akár még beszélgetés sem kell hozzá, mivel ez az önvédelmi reflex már nem működik mindig megfelelően. Olyan is előfordulhat, hogy a nyelőizmok gyengültek már le annyira, hogy alig megy le pár falat. És hihetetlen, de a vége felé akár azt sem tudja szegény, hogy ami falatot beraktak a szájába azzal mit kell csinálnia....

Ha a légutakba kerül valami, akkor először is köhög az illető, fuldoklás lép fel, ilyenkor már erőltetetten próbál levegőt venni. Ha nem teljes az elzáródás, akkor sipoló, kicsit hörgő,-búgó hangot lehet hallani, ami elég hagy erejű, lehetetlen hogy ne vegyük észre. Hasonló eset fordulhatott elő egészséges embernél pár napja - egy hírben írtak róla, hogy félrenyelt, de hogy ne zavarja az ünneplő közöséget, inkább visszatartotta a köhögést, és pár perc alatt leállt a légzése. Újraélesztésre szorult. Itt azért a többiek is hibáztak rendesen, hogy nem vették észre a segítségre szorulót, hisz a fuldoklásnak hangja van. És persze a fuldokló is, mert egy újraélesztéssel nagyobb zavart csinál, mint egy hátbaveregetéssel, vagy netán egy Heimlich-menőverrel. 

Hogy mit tehetünk? Legelső dolgunk már a művelethez készülve nyugtassuk a beteget amennyire csak lehet, hogy semmi vész, pillanat alatt megoldjuk a problémát, csak működjünk velünk egyet. Ha van műfogsora azt vegyük ki, és ha netán látszódik, érződik az idegen test, akkor azt próbáljuk meg kiszedni. Ez csak akkor lehetséges, ha egy nagyobb, összefüggő falat, aminek még kint van a vége zárta el a légutakat. 

Mivel otthoni körülmények között kicsi az esély, hogy bármilyen ehhez az esethez szükséges alkalmatosságunk legyen, (váladékszívó lenne jó segítségnek, néhány családnál van már betegség miatt) ha a falatot nem tudtuk a szájból eltávolítani manuálisan forduljunk a beteg mögé, és tapintsuk ki a két lapocka közötti részt és üssünk rá erőteljesen. Akár hasával a térdünkre, asztalra, vagy székre is fejtethetjük a fuldoklót úgy, hogy teste kissé lefelé hajoljon, feje lógjon - így az ütés hatásosabb lesz. 

Ha még ez sem segít, akkor jöhet a Heimlich-manőver, aminek az a lényege, hogy a tüdőben bent lévő levegőt hirtelen kipréseljük, ez által maga előtt tolja a félrenyelt tárgyat. Köhögésre készteti a beteget, ez pedig jó eséllyel kimozdítja az elakadt falatot, vagy tárgyat. 

A beteg mögé kerülünk, hóna alatt átfogjuk mindkét karunkkal deréktól kicsivel fentebb, mégpedig úgy, hogy két kezünk a gyomor környékén legyen. Azt a kezünket ami a testével érintkezik azt ökölbe szorítjuk, a másikkal pedig átfogjuk az ökölbe szorított kezet, de csak nyitott kézzel. Mindkét karunkat gyorsan, egyszerre mozdítva magunk felé húzzuk, picit felfele, hisz levegőt akarunk kipréselni, nem a hasát nyomogatni. A felfele húzással kisebb helye lesz a bent rekedt levegőnek, ezáltal próbál kiszabadulni a légcsövön keresztül. Ezt pedig csak úgy teheti meg, ha az előtte lévő akadályt, a félrenyelt tárgyat maga előtt kitolja. Ha elsőre nem sikerül nem kell pánikolni, 3-4 alkalommal ismételhető a művelet. 

Mivel azonban ez egy olyan helyzet, amikor azonnal lépnünk kell, mert az orvosi segítségig nem várhatunk, ellenben nem tudhatjuk, hogy sikerül-e az idegen test eltávolítása - ezért már az elsősegély nyújtás kezdetének idején mentőt kell hívni, míg mi bajlódunk, addig valaki értesítse a mentőket feltétlen. Inkább fölöslegesen érkezzenek, minthogy késve. Így legalább a sikeres beavatkozás után lesz lehetőségük megvizsgálni a beteget, nincs-e valami orvoslandó elváltozás. Nem fogják letolni a segítségkérőt, ha minden rendben, és kiérkezésükkor a fuldokló már jól érzi magát. Örülni fognak az eredménynek. 

Hogy minél kisebb eséllyel fordulhasson hasonló eset elő, ezért nagyon fontos, hogy a demens beteg ne maradjon egyedül, ha épp étkezik, mert a baj épp akkor szokott érkezni, amikor nem várjuk. 

Ha már nyelési nehézségei vannak, akkor az ételt - mindent - vágjunk apró kis katonákra, és ne legyen túl száraz. Időnként akár ihasson is közben - hisz emlékszünk - sokszor sajnos a szájuk száraz, már nem áll rendelkezésre elegendő nyál sem, amitől csússzon a falat.

Ha nem képes száraz ételt enni kis darabonként sem, akkor inkább pépeset adjunk akár turmixolva. Az a biztos. 

Ne terelódjön el a figyelme étkezések idején. Ne olvasgasson, ne nézzen tévét, ne csacsogjon közben a mellette ülővel. Lehet beszélgetni, de akkor ha már a falatot lenyelte. 

Tálaláskor csak olyan tárgyak legyenek az asztalon amik valóban kellenek az étkezéshez. 

Nem kell feltálalni egyszerre többféle ételt, levest, másodikat, süteményt . Egyrészt legkisebb problémával összekeveri az étrendet, a mennyiséget látva lehet hogy habzsolni fog, márpedig akkor nagyobb a félrenyelés veszélye. 

Ne legyen túl fűszeres az étel, de túl forró se, mert a hirtelen reakciótól megint csak félrenyelhet. 

Ha nem tud magától enni, akkor nyilván etetésre szorul, akár a kezét is vezethetjük, akár kanalazhatjuk is a szájába. A lényeg hogy következő adag étel adása előtt figyeljük meg alaposan hogy nincs-e még lenyeletlen étel a szájában, nehogy túletessük és ez vezessen a félrenyeléshez.

És - bár nem erre találtatták ki azt a mondást, hogy:magyar ember evés közben nem beszél... , de nem árt észben tartani, mert náluk kifejezetten hasznos. Minél kevesebbszer szólal meg evés közben, annál kisebb az esélye egy véletlen balesetnek félrenyelés téren...

Fotó: Pixabay