Idős korban fokozottan nagyobb eséllyel bekövetkező vészhelyzet az elesés, mint bármely más időszakban, ráadásul akár életveszélyes állapotot is jelezhet, vagy idézhet elő. Sose menjünk el vállvonással - vagy nincs itt semmi gond, kicsit szédülgetünk... magyarázattal egy elesés mellett.
Hogy jóval nagyobb az esélye 70-80 év felett annak az az oka, hogy addigra megváltozik sokuknak a mozgása, lassabbak lesznek - ezáltal még kevesebbet mozognak. Ennek következménye, hogy az izomzat is változásokon megy át, jóval kevesebb lesz a tömege, már nem lesz olyan rugalmas, feszes. Ha belegondolunk - mennyivel más a tartása egy akárcsak egy-két évtizeddel ifjabb embernek. Még legtöbbjük egyenes derékkal áll, lábukat megfeszítve, fejüket felemelve. Később ez eltűnik, a lábszár enyhén hajlított lesz, ezáltal elveszti stabilitását, testük súlypontja megváltozik, felsőtestük előrehajlik. A rossz tartás miatt is még jobban kezdenek kopni az ízületek. Ezzel egyidőben a refelex is romlik. Míg egy ifjabb ember mondjuk egy botlás esetén pillanat alatt korrigál, és nagy eséllyel nem esik el, ha netán mégis - még jó annyira ebben, hogy szabályosan esik, kivédve a nagy ütközést, később a reakció idő növekedése miatt ez már lehetetlen. Sokszor mondják azt: Úgy esett el, mint egy sós zsák. Vagyis annyira későn érzékelte a problémát, hogy egyszerűen nem is védekezett.
Fáj már a láb, az izületek, és kóros elváltozásaik is lehetnek már - ezek mind befolyásolók ebből a szempontból. Ha az embernek fáj valamilye rögtön nem tud úgy koncentrálni. Ha meg az a szerve, vagy testrésze fáj amit épp használna.... - az eredmény előre felvázolható.
Sokszor előfordul náluk egyensúlyzavar, aminek oka lehet magas vérnyomás, a fül betegségei, de akár még mindig, rendszeresen, megszokásból és csakazért is szedett nyugtatók - amikre sajnos pont az orvosok szoktatják rá őket azzal, hogy nem alternatívákat kínálnak szükséges használat után a leszokásra, hanem automatikusan írják fel az aktuális recepteket.
Romlik eddigre a mozgáskoordináció, hasonló a mozgásuk mint a járni tanuló kisgyermeknek, a látás sem olyan már mint régen, márpedig ez a kettő együtt nem jó ómen.
Eleve vannak olyan betegségek, amik fokozzák az elesés kockázatát, mint a Parkinson-kór. Ráadásul ott a vele járó remegés, ami bizonyos mozgásoknál még nagyobb kockázattal jár. Bár nekem volt egy ismerősöm, aki Parkinson-kórosként minden nap elbiciklizett a tőlük nagyjából 6-7 km-re lévő kertbe, ott kapált, permetezett, csinálta amit kellett, utána indult haza. És ezt bizony éveken keresztül művelte. Belátható útszakaszon jött, már a háztól kb. 2 km-re lehetett látni, és be lehetett azonosítani, mert szinte az egész bicikli remegett... De ő szerette a mozgást, lemondani nem tudott róla, és szerencséjére sosem esett el emiatt.
Az elesésnek lehet oka keringési zavar. Lehet ez az agy vérellátottságából adódó, de okozhatja például szívbetegség is. Mondjuk egy - legtöbbször ártalmatlan dolognak, nem betegségnek számító - extrasistolé. Kihagy a szív egy fázist - ez sokszor ijesztő lehet. Ilyenkor ha ül az ember, valahogy késztetést érez, hogy most, azonnal álljon fel. Egy fiatalembernél ez könnyen megy, és a szívverés normál mederben legalább egy ideig megy simán tovább, ám egy idős ember ilyenkor könnyen megszédül és kész a baj. És persze előfordulhat csak sima felállás után is (elsötétül minden, vagyis leesik a vérnyomás , hisz már képtelen gyorsan alkalmazkodni) WC-használat befejeztével is lehetséges, sőt - nem gondolná az ember, de egy idős embernél még a köhögés is hozhat magával vérnyomásingadozást.
Egyszer egy keleti határközeli településen hazafelé ballagtam, mikor egy enyhe kanyarnál jött egy idős, kalapos, biciklis férfi, ment volna tova, ám hirtelen felborult. Fejét nem ütötte meg, semmije sem vérzett, de odamentem hozzá természetesen, hogy mit segíthetek. Mentőt akartam hívni, de azt mondta semmi baja, egy kicsit inkább leül a kerítés szélére. (betonalapjára) Leült, beszélgettünk pár percet, felajánlottam neki a mentőt ismét - kategorikusan elzárkózott tőle, hogy NEM. Megállapodtunk abban, hogyha bármit érez hogy nem stimmel, akkor hívják az orvost, az ügyeletet. Megígérte. Másnap egy ismerősöm mesélte, hogy képzeljem el, X.Y. félig-meddig rokon ismerőse reggelre meghalt. Előző nap ment a faluban és felborult, egy ember próbált neki segíteni, de viszonylag jól érezte magát. Hazament, evett, ivott, bár kicsit gyenge volt - reggelre meg elment. Így tudtam meg mi történt vele. A lényege ennek, hogy semmilyen esést nem szabad félvállról venni, mert nem normális dolog, mindig kiváltó oka van. És inkább fölöslegesen vizsgálódjon az orvos, minthogy helyrehozhatatlan probléma legyen belőle.
És ott van a demenseknél sajnos természetes szellemi leépülés, ami szintén fokozza az elesés veszélyét. Idegesebb lehet, sok dologról már fogalma sincs, nem érzékeli úgy a teret mint egy átlagember, nem látja úgy a színeket, nem tudja úgy értelmezni a látottakat ahogy kellene. Nagyon körültekintően kell kialakítani környezetét - és még akkor sem biztos sajnos semmi.
Nem kell szőnyeg - amúgy is anélkül sokkal könnyebb a tisztántartása a környezetnek. Ez majd súlyos állapotban lesz hatványozottan szükséges. Fontos hogy ne takarékoskodjunk az égőkkel, mert kell hogy jól lásson, ne legyen csúszós a padló, nem kell a parkettát "vixolni", most nem az a lényeg, a papucsa cipője tapadós talpú legyen, ha csak lehet küszöbök minél alacsonyabbak legyenek, és minden stabil legyen a környezetben - lehessen támaszkodni is akár rá.
Ha ezekre figyelünk, akkor akár egy kellemetlen, netán életet is veszélyeztető csonttörést akadályozunk meg, vagy más komoly sérülést.
Minden nagy esésnél feltétlen orvosi segítséget kell hívni, mert vannak olyan esetek, amikor egy átlagember képtelen meghatározni, észlelni a probléma súlyosságát. Történhetnek utólagos belső vérzések, de olyan törések is, amik majd később, egy rossz mozdulatra válnak nyilvánvalóvá.
Így aztán legtöbbet akkor tehetünk betegünk biztonsága érdekében, ha a környezeti feltételek biztosítása mellett esetleges fájdalmait gyógyszerekkel, vagy rendszeres tornáztatással, mozgatással, kezeléssel csökkentjük, figyelünk arra, hogy szemüvege megfelelő legyen, ne szedjen olyan gyógyszert - ha csak nem létfontosságú - ami a vérnyomását, keringését rossz irányban befolyásolja. Igyon eleget. Mozgásához biztosítunk segédeszközöket - ha lehet korlátot, de nem mindenki tudja átalakítani lakóhelyét, és ez nem is várható el - erre van a bot, a járókeret...
Ha ezekre a dolgokra odafigyelünk, akkor utólag is elmondhatjuk azt, hogy mindent, ami elvárható volt megtettünk.
És ha netán mégis bekövetkezik a baj - tudnunk kell: véletlenek vannak, és olyan, hogy tökéletesen felkészülünk valamire sajnos lehetetlen. Hisz akkor minden problémát ki tudnának védeni.
Fotó: Pixabay
Megjegyzések
Megjegyzés küldése