Az idős embereket nagyon könnyen csőbe húzza egy üzletkötő. Egy enyhe demenciával küzdőt viszont teljesen a falnak állíthat. - Meg lehet érteni persze. Vásárolni jó - egyfajta örömszerzés. (Pótcselekvés? )
Anyósom egy svájci minőségi áruval kereskedő cég emberével volt kapcsolatban, aki minimum kéthetente megjelent valamilyen szinten. Telefonált, olykor személyesen felkereste évente egyszer-kétszer vacsorameghívót küldött, sőt - egyszer még ingyenes külföldi útra is mehetett velük. Párom édesanyja pedig természetesen szorgalmasan vásárolt, vásárolt, vásárolt.
Kapta is rendesen az ajándékokat. Mindegyik rém fontos, a konyhában, háztartásban nélkülözhetetlen kütyü volt. Pezsgősüveg dugó, hogy ne szökjön el felbontás után a bubi - nem ivott pezsgőt sosem. Húspuhító - vagy kétszer használta, aztán rájött hogy jobb a hagyományos klopfoló. Tortacsipesz - egy késsel, vagy lepáttal könnyebb kivenni a szeletet - pontosabban könnyebb lett volna, ha nem lett volna cukros...De karácsonyra kapott három színben játszó, kúpalakú fehér karácsonyfácskát is, ami nagyjából 2 naponta ette az elemet....És vett bele, mert olyan aranyos... De ez mind lényegtelen - a lényeg az, hogy mindezt azért kapta mert jó vevőnek számított.
Nem csoda, pár év alatt több millió forinttal gazdagította a központi céget, és persze segített az üzletkötőjének is kitermelnie megélhetését.
Olyan dolgokat sikerült eladnia anyósomnak, amire igazándiból nem is volt szüksége. Vagy azért, mert már volt hasonló, vagy azért - mert konkrétan semmire nem hasznosíthatta. Ha netán igen - egy átlag, hasonló szerkentyű többszörös áráért vette...
Két-három év alatt vásárolt
- egy bizonyos egészségügyi lámpát, fényterápiával egyetemben, amit azért vett meg, mert egyszer megemlítette húszéves üzletkötőjének, hogy diabéteszes. Erre a kislány azt mondta: Semmi gond, ő is az volt, de aztán használta ezt a bizonyos gyógyászati segédeszközt akármilyen színnel - és mit ad Isten - kigyógyult... (Mai napig csodálkozom, hogy közben nem szakadt le a plafon. Nagy eséllyel ez azért történhetett meg, mert betonból készült...)
- légtisztítót, amit természetesen zárt ablaknál kell használni, egy szoba levegőjét szűri, ahol alszik, a többi meg olyan amilyen... - van vagy 5 szűrő benne, az egyik az ezüst, no, ezt is, meg igazándiból mindegyiket - amikor az üzletkötő azt mondta hogy cserélni kell, akkor cserélte.. Nem volt olcsó.
- víztisztító - ezt akkor vette, amikor már próbáltam óvni a vásárlásoktól. Volt már egy, azt vagy 5 évvel korábban vette, pusztán szűrőt kellett volna cserélni benne, de ő inkább hordatta ugyanazt a vizet egy bio-boltból. Ezt több mint négyszázezerért vásárolta. Ez az összeg tartalmazott egy negyvenezer forintos "ajándékot" is(hogy nem szakadt rájuk az ÉG) - egy vákumozót. Megbeszéltük, hogy nem vesz semmit. Délután már telefonált, hogy pár nap múlva hozzák az új szerzeményt, de ingyenesen szerelik be. Szűrőt viszont félévente kell benne cserélni, ami tizenvalahányezer forint, ezen kívül havonta venni kell egy ásványi anyag port, amit bele kell tölteni, és a gép adagolja az anyagot - ugyanis kiszűr mindent a vízből a víztisztító, márpedig ugye ásványi anyagokra szükség van... Mindez persze havi plusz 3-4 ezer. Ha nem vesz ásványvizet, akkor harmincvalahány év múlva térült volna meg. De egy hónap után már azt vett...
- kapszulás kávéfőző - nagyon semmilyen kávét főzött, se cukor, se semmi, csak sima kávé, viszont úgy ment mint a tank - ha épp frissítőt készített az egész ház hallotta. Állítólag savmentes volt. Nem, mintha bármikor savtúltengésben szenvedett volna. Nem is itta, meg drágállotta is a kapszulát, inkább kotyogóval főzött.
De vett porszívót, morzsaporszívót, baromi drága gyapjúnak nevezett, de amúgy csak pár százalékban tartalmazó takarót és párnát nem egyet - többet..., ágymelegítőt, gőztisztítót, edénykészletet, masszírozót, arckrémet, kézkrémet, szemránckrémet..... fele sem jut eszembe...
Ezen kívül vásárolt a tv-shopból, és üzletkötős kirándulásokra is járt. Mindegyik alkalommal örömöt sugárzó arccal érkezett, kezében az új szerzeménnyel, táskában az ajándékokkal. Másnapra már rendszerint sóhajtozott... De következőre megint, ugyanolyan nagy elánnal belement a vásárlásba.
A szekrényben pedig idővel alig fértek azok a dolgok, amiket megvett, de vagy nem használt sosem, vagy idővel megunt, esetleg drágának tartotta a használatát...
Félretett pénze pedig ezzel arányosan csökkent és csökkent. Az eredeti megtakartásának nagyjából a tizedére.
És meg is magyarázta - ez itt mind érték. A légtisztító is nagyon drága volt, most biztos a dupláját éri. Mind nagyon drága... Nem szabad eladni...
És gyűjtött mindent, és mindenből többet vett. A legkisebb dolgoktól kezdve az értékesebbekig. Volt hogy egy időben, volt hogy egymás után többször. Vett zuhanyfüggönyt is hármat - csak zuhanyozónk nem volt...
Fotó: Haon
Megjegyzések
Megjegyzés küldése