A válasz jelenleg sajnos nagyon egyszerűnek, és tőmondatosnak tűnik - NINCS. De azért nem ilyen fekete a helyzet.
Bár olyan készítmény, amit ha beveszel kigyógyulsz a bajból jelenleg nincs még, de amivel bizonyos százalékban esetleg megelőzhető, vagy egész szépen lassítható a folyamat - ilyen módszer jelenleg is ismert.
Valamennyit alapból tehetünk azért, hogy kisebb eséllyel forduljon elő ez a betegség esetünkben.
Ha karban tartjuk a vérnyomásunkat, figyelünk testsúlyunkra, fogazatunkra, eleget mozgunk, nem ülünk fél nap a televízió előtt csak bambulva, rendszeresen tornáztatjuk az agyunkat már sokat tettünk magunkért.
Jó-jó, ezt nagyjából mindenki tudja, amúgy is fontos dolgok. De miért lényeges például a fogazat?,
Pusztán azért, mert amikor rágunk az erőteljes izommunka miatt több vér áramlik az agyunkba, így több oxigént is kap, ezáltal tökéletesebb munkát tud végezni.
Anyósom komoly szívproblémákkal küzdött, amire idővel más krónikus betegségekkel együtt rátelepedett egy tüdőbetegség is, ezért nagyjából a demencia kórházi diagnózisával egy időben oxigénterápiára szorult rendszeresen, így oxigénpalackunk volt.
Időbe telt míg rájöttünk - senki sem jelezte az összefüggéseket, és eléggé le voltunk terhelve ahhoz, hogy ne gondolkozzunk ésszerűen - hogy ha "szipákol" pár órát naponta (ő mondta így) az bizony egész szép javulást hozhat.
Volt egy időszaka, amikor már megbeszéltük a szállítókkal, hogy mind a két, keddi, csütörtöki kiszállítási napon kérés nélkül szállítanak - csak akkor szólunk, ha esetleg nincs szükség új palackra. Így viszont volt, amikor volt még bőven előző nap a palackban, azt ő szépen "elszipákolta" napközben.
Én ezzel hozom összefüggésbe, hogy az itthon töltött utolsó hónapban a mozgásában, és bizonyos téren gondolkodásában is javulás állt be, valamint rájöttünk arra, hogy ha idegesebb a megszokottnál és kicsit oxigénezik, akkor nagy eséllyel jobb szintre kerül. Már sokszor ő is jelezte, hogy kicsit használja az oxigént, és volt, hogy akár ő is rakta fel a maszkot magától, és csavarta el a szelepet - bár ez nem mindig sikerült úgy ahogy kell.
A lényeg a lényeg - amikor bekerült az otthonba utána még 2 hónapig egész jó állapotban volt, mászkált, WC-re járt, izgett-mozgott, beszélgetett, tervezgetett a maga módján, mindenképp akarta volna benti használatra az ékszereit, amiről nagyon nehéz volt lebeszélni.
Tartott ez addig, míg az otthonban vissza nem fogták az oxigénrendelést - mondván - jó idő van, lehet kint levegőzni, a nagy gond, hogy ekkor engedték haza pont egy kórházi kezelésről, ami amúgy is visszavetette. Innentől fokozatosan romlott az állapota.
Rontani biztos nem ront az állapotukon - ha valakinek módja van rá, akkor próbálkozzon ezzel a terápiával.
Nagyon jó az éneklés is, amikor rengeteg oxigén kerül a tüdőnkbe, ezáltal több oxigénhez jutnak agysejtjeink is.
És épp ezért jó a testmozgás, ami persze egy súlyos betegnél már nehézkes, de egy kis séta, nagyon egyszerű torna - hosszú ideig "belefér" még.
Kifejezetten jó hatású rájuk a B-komplex, vagy magában a B12. Ez utóbbi vérképző - és stimulálja a központi idegrendszert, a többi B-vitaminnal egyetemben.
Meggyógyulni a beteg nem fog tőle - sajnos ilyen nincs - de mindenképp lassabb lesz a betegség lefolyása, ami ez esetben nagyon-nagyon sokat jelent.
Vannak jó jelek arra vonatkozólag is, hogy esetleg az orvosi kannabisz tartalmú készítmények javíthatnak a demens betegek életminőségén - jelenleg Magyarországon ezek forgalmazása tudtommal tiltott.
Fotó: Pixabay
Megjegyzések
Megjegyzés küldése