Ha valaki épp "rossz passzban" van, az hajlamos feketén és fehéren látni a dolgokat Mind saját magával kapcsolatban, mind a külvilággal szemben, de főleg önmagát hibáztatva. Lehet ez a betegség kezdeti szakaszában demensként, s előfordulhat ápolóként szinte végig a folyamat idején.
Ilyenkor aztán részint mindenre, mindenkire jobban figyelünk, de valójában beszűkülten csak a reakciókra, amúgy saját magunk világával vagyunk elfoglalva. Márpedig a reakciók hamis információk lehetnek - hisz tudjuk magunkról - hangulatfüggők.
Sokszor gondolja úgy az ember, hogy képes mások fejével gondolkodni, amit lát, amit értékel az tényleg úgy igaz, ahogy ő hiszi. Nem árt ilyenkor elgondolkodni azon, hogy vajon mások annyi információ alapján amennyi számodra rendelkezésre áll - ugyanúgy látnák a helyzetet, mint te, vagy netán árnyalnák? Át kell gondolni mindig, hogy az, amit feltételezel nyilvánvaló okok bizonyított következményei, tehát objektív a feltételezésed, vagy egyszerűen érzéseid befolyásolnak, ezért szubjektív szemüvegen keresztül pásztázol minden problémát.
Nézzünk néhány példát arra hogy lehet negatívan és pozitívan gondolkodni ugyanabban a kérdésben!(N - P)
Kati a fél társaságot végigkínálta szőlővel, de engem és még pár embert kihagyott. Biztos valamiért megbántódott, valamit elkövettem ellene. (N)
Az igaz, hogy kihagyott a kínálásból, csakhogy nyilván tudja hogy nem szeretem a szőlőt, ezért valójában semmi bizonyítékom sincs arra, hogy rosszat gondol rólam. Amúgy sincs mostanában ő sem feldobva, biztos elkalandozott. (P)
Marika néni már megint nem ette meg a pörköltet teljesen. Csak kotorászott benne, nyilván ki nem állja ahogy főzök. Tudom, hogy azt gondolja - vacak szakács vagyok. (N)
Marika néni nem ette meg a pörköltömet, de igazándiból nem tudom hogy miért. Én ebből még nem tudhatom mit képzel a szakácstudományomról, a legjobb az lesz - ha megkérdezem tőle. (P) Meg kell tanulnom, hogy nem tudok gondolkodni mások helyett, a tapasztalat csak egy dolog, az még a történés okára nem derít fényt.
Megbocsáthatatlan hibát követtem el, amikor rákiabáltam Piri nénire. Képtelen vagyok normálisan viselkedni minden pillanatban, pedig kötelességem lenne. (N)
Már megint sikerült túllőnöm a célon, érzem is hogy idegesebb vagyok a kelleténél, na de mindenki hibázhat - a lényeg hogy belássa és tanuljon belőle. Megyek is, elmondom neki mi a gond, megbeszélem vele. Holnap már lehet, hogy nevetek a hülyeségemen. (P)
Képtelen vagyok uralkodni az érzéseimen, és mind lehangoltabb vagyok. Tudom, hogy ez csak mindig rosszabb lesz. (N)
Rajtam áll hogy kimászok-e a gödörből, ebben igazából senki más nem tud hathatósan segíteni. Azzal hogy azt mondogatom hogy csak rosszabb lesz előrébb nem fogok jutni. A lényeg, hogy kicsit engedékenyebb legyek magammal, én is hibázhatok. Most azért is mosolyogni fogok. (P)
Mindenképp tökéletesen kell csinálnom mindent, hisz kötelességem. Hisz rám van bízva egy ember, és ha valami nem úgy sikerül, vagy rosszat mondok, vagy megbántom, akkor beletaposok az életébe, és már megint az jön, hogy semmit nem érek. (N)
A magamtól telhetőt megteszem hogy minden flottul menjen. Viszont én is emberből vagyok, sajnos nem várható el tőlem sem, hogy soha se hibázzak. Ha akaratom ellenére mégis sikerül - nagy eséllyel nem ettől függ, hogy másoknak megfelelek-e. Amúgy meg ha már ennyiért sem kellek - akkor tehetnek egy szivességet... (P)
Miért vagyok én ilyen kétballábas, miért sikerül minden rosszul, miért vannak ilyen rossz érzéseim? Lesz valamikor jobb is, vagy már ne is reménykedjek? (N)
Fölösleges azon rágódnom, hogy mikor lesz jobb, vagy lesz-e jobb, mert ezzel csak még rosszabb lesz. Lazítani, lazítani, lazítani - és gondolkodni, hogy egy barátom, kedves ismerősöm vajon mit tenne a helyemben. Mondjuk a Lóci, aki mindig vigyori. (P)
Jó ideje fekete-fehérben látom az egész világot. Vannak jók és rosszak. Én is vagy jó, vagy rossz vagyok. Tökéletes, vagy egy halom, rakás végtermék. De tökéletes nem leszek, nyerő sajnos az utóbbi. Ha valamit elbaltázok - azzal jobb ha többet nem is foglalkozok, úgyse fog sikerülni. Feladom. (N)
Ok, hát ez a fürdetés most nem ment valami fényesen, de van jó oldala is az egésznek, rájöttem hogy a Kati néni egész szépen képes szinte önállóan mosakodni. Ezzel pedig jót tettem, hogy örült már neki. Csak a törülközésben kellett segíteni. Amúgy is hülyeség, ha azt gondolom hogy mindenben tökéletes lehetek. Mások se azok. Egy ismerősöm sincs, aki mindenben tökéletes. Márpedig akkor egy szemmel sem vagyok kevesebb. (P)
Az a baj velem, hogy mindig megbotlok, valami hülyeséget csinálok, és soha semmi nem sikerül, senki sem szeret, mindenki ferde szemmel néz rám. (N)
Hát igen, valójában tudom hogy "Soha se mondd, hogy soha", nem szabad sarkosan gondolkodni. Végülis ha belegondolok vannak olyan dolgok amiket kifejezetten jól csinálok, van olyan, amiben mindig is tehetséges voltam. Így aztán van pár dolog, ami szinte mindig tökéletesre sikerül, és bizony tudnék mondani pár embert, aki igenis szeret, és mindig lesznek olyanok, akik nem szeretnek, egy részük akár irigy is lehet rám. (P)
Tegnap este állandóan zsörtölődtem. Tudom hogy nem vagyok jó ember, és valójában vacak gondozó vagyok. (N)
Az az igazság, hogy azért mert este rossz hangulatom volt, és nem tudtam uralkodni magamon - még nem bizonyítja azt, hogy rossz ember lennék, vagy rossz ápoló. Egyetlen dolgot bizonyít, hogy akkor ideges voltam. Márpedig az emberek szoktak idegesek lenni. Mindenki szokott, és mindenkinek vannak rossz napjai. Így aztán tőlem sem várható el, hogy minden ok legyen mindig. Lesz ez jobb is. (P)
Mostanában úgy érzem, hogy az egész életem egy csőd, mindent rosszul csináltam, mindenkit megbántottam, valójában semmi jó nincs bennem. Az az igazság, hogy utálom magam, és biztos hogy ez nem is fog jobb lenni. (N)
Valójában elég sok dolog van, amiben tehetséges vagyok. Jó, nem minden jó tulajdonságom kell a mindennapi élethez, de bizony sok olyan példát tudnék mondani, hogy egy közösségben a legjobbak között voltam. Sajnos mostanában, mióta magam alatt vagyok ezek mintha halványodtak volna, pedig megtörténtek, és ezeket mai napig tudom. Ha nem lennének értékeim, akkor nem lenne körülöttem senki, márpedig vannak akik örülnek ha meglátnak, ez azt jelenti szeretnek. Szőröstül-bőröstül. Értük is fontos, hogy tudjam, érezzem hogy semmivel sem vagyok rosszabb, mint bárki más. (P)
Mostanában azt érzem, hogy gyenge vagyok, nem vagyok jó semmire, pedig tudom hogy erősnek kéne lennem, de nem megy. Ez pedig az én hibám, hisz rajtam áll minden. Ráadásul sokszor elég hülye gondolataim vannak, márpedig hülyeséget a hülyék gondolnak. (N)
Na most, az igaz, hogy hülyeséget a hülyék gondolnak, de azért, mert vannak hülye gondolataim is nem azt jelenti hogy mindenben hülyén gondolkodom. Annak, hogy most elég feketén látom a dolgokat - a depresszió az oka. Márpedig ha az az oka, akkor az azt jelenti, hogy amint jobban leszek, mindjárt színesedik a világ. Lesz ez még jobb is. (P)
Mostanában úgy érzem, hogy a párom már nem szeret mert sokszor kiabál velem. Régen nem tette. (N)
Ha belegondolok - a párom mostanában nem csak velem kiabál. És ha ránézek tudom, hogy most ő sem érzi jól magát a bőrében. Lehet, hogy átragadt rá a feszültségem. Igazából ilyenkor mindig az van, hogy utólag elnézést kér. (P)
Tökéletesnek kéne lennem, de legalább olyan jól kéne tenni a dolgaimat, mint amikor jó passzban vagyok. Tegnap is kimaradt pár dolog amit meg kellett volna tennem, el kellett volna végeznem. (N)
Jó, tudom - tökéletes ember nincs, és lehet hogy picit lejjebb kellene tennem a lécet. Nem ártott volna befejezni a munkát, de most nem ment. Majd máskor jobban sikerül. Ilyesmitől még nem dőlt össze a világ, és másokkal is ez a helyzet. Az egyik nap ilyen, a másik nap meg olyan. Viszont amit elvégeztem az tényleg jól sikerült. (P)
Igazából egy nagyon ügyefogyott valaki vagyok, minden vacakon órákig töprengek, és mind jobban úgy érzem, hogy keveset érek, közben meg tudom hogy nem kéne mindenen ennyire nyavalyogni. (N)
Az embernek joga van kicsit nyalogatni a sebeit, én is segíteni szoktam másoknak ha hasonló passzban vannak. Attól még hogy a hangulat rossz még ugyanaz vagyok, mint voltam. Ha mást meg tudok érteni hasonló helyzetben, akkor a magam problémája is vevőnek kell lennem, egy kicsit elnézőbbnek kell lennem magam felé is. (P)
Na, ez az év sem ért egy fabatkát sem. De hogy is ért volna, mikor minden nap szörnyű. Tegnap is hibát hibára halmoztam. Egyszerűen képtelen vagyok valamit normálisan csinálni. (N)
Az igaz, hogy elkéstem a reggeli elkészítésével, és picit késve kapta a beteg a gyógyszereket. Az is igaz, hogy kiment a fejemből hogy mosni kellet volna, pedig tudhattam volna, hogy minden második nap soros erre. Ráadásul volt egy jókora vita is. Viszont az ebéd tökéletesre sikerült, Piri néni lelkendezett is hogy milyen finom. Sőt, még a lányának is megdicsérte. Gyógyszerbevételnél negyedóra semmit nem számít, igazából ezt nekem tudni kell. Azt, hogy a beteg hogy látja ezt - az az ő sarkos véleménye, nyilván ő is rosszabb napot fogott ki. Van ilyen. Amúgy minden gördülékenyen ment. (P)
Annyira ügyefogyottnak érzem magam, tudom hogy mások is így gondolkodnak felőlem. Mostanában legjobb lenne inkább mindenkit kerülni. Tudom hogy csak ferde szemmel néznének rám. (N)
Másoknak is van pont elég problémája, kicsi az esély, hogy mindig velem foglalkozzanak. Amúgy meg ha kerülnék mindenkit tényleg hülyének néznének. Jobb a problémákkal szembenézni. Itt vagyok látjátok? Na...! Most mondjátok a szemembe! :) Hülyeség, el van mindenki a maga bajával. (P)
Igazából amit most csinálok nagyon elszomorító. Vacak az egész világ. Miért kell az embereknek szenvednie, miért kell a betegség, miért kell az ilyen betegség, hisz ez a legszörnyűbb, amikor elvész a külvilág, odalesznek az emlékek, odalesz az ember. (N)
Sajnos vannak dolgok, amiken változtatni nem lehet. Ha megszületünk meg is fogunk halni. Ki ebben, ki abban - és nagyon nem válogathatunk. Viszont az jó dolog, hogy a bajbajutottakon legalább egy jó szóval, kedvességgel segíthetünk. Én pedig azt teszem, tehát jót teszek velük, jobbá teszem az életük, jobbá teszem azt az időt, amikor már nincs múlt, és nincs jövő, csak a jelen. (P)
Vannak napok amikor úgy érzem, hogy ez már nem lesz jobb, és ezeket a problémákat soha az életben nem fogom tudni megoldani, nem tudom úgy csinálni a dolgokat, ahogy kellene. (N)
Ha valamiről azt gondolom, hogy képtelen vagyok megcsinálni, akkor az nem is fog sikerülni. Ha valaminek úgy megyek neki, hogy ez menni fog, mert menni kell, olyan nincs, hogy nem - nagy eséllyel tényleg sikerülni fog. Fontos az önbizalom. És igazándiból egyáltalán nem biztos, hogy azért mert tegnap ezt elbaltáztam - ma ugyanaz nem fog összejönni egy pillanat alatt, főleg hogy azóta jártattam az agyam hogy mi lenne a jó megoldás, úgyhogy ki is próbálom. (P)
Azért elég vacak az, hogy tudod magadról nem vagy képes kiállni az igazadért, pedig tudod hogy valóban úgy van. (N)
Egyáltalán kiálltam már egyszer is úgy igazából saját magamért? Ha nem álltam ki, akkor nem is tudhatom hogy sikeres vagyok-e benne, vagy sem. Először biztos nem lesz könnyű, de ha tudom hogy mellettem az igazság, akkor ha döcögősen, de menni fog. Következőre meg már sokkal könnyebb lesz. És az a legjobb az egészben, hogy onnantól kezdve mások másképp néznek majd rám. Több leszek előttük, mert megvédtem az érdekeimet, érzem magamat VALAKINEK, tehát tisztelniük kell. (P)
Én ÉN vagyok, egyszeri, megismételhetetlen. Vannak jó tulajdonságaim, és mindig jót akarok. De ez persze nem mindig sikerülhet. Pusztán azért, mert én is ember vagyok. Márpedig az emberek néha hibáznak. Hibáznak - nem bűnöznek. Ha akaratomon kívül teszek rosszat, akkor az hibának számít - ami helyrehozható, s minden erőmön azon leszek, hogy ezt megtegyem. Ismerem erényeimet, és azokat a dolgaimat is amiben nem vagyok olyan jó. Az erényeimre büszke vagyok, a hibáimat elismerem.
Ezzel nem leszek kevesebb mások szemében, hanem több. Mert csak az okos ember az, aki tudja mit nem tud - és akár képes ezen változtatni is.
És jegyezd meg - örök igazság: MINDEN ROSSZBAN VAN VALAMI JÓ!
Az Oxford Cognitive Therapy Center anyaga nyomán Perczel-Forintos Dóra összeállításának átdolgozása.
Fotó: Pixabay
Megjegyzések
Megjegyzés küldése