Mit csináljunk ha a demens beteg elkóborolt?

 


Először is: ne essünk pánikba, a legritkább esetben történik baj, legtöbbször nagyon rövid időn belül előkerülnek - főleg ha felkészülünk a hasonló esetekre. 
Fontos - ne akkor kapjunk észbe, amikor megtörtént a probléma, hanem már előtte készüljünk fel a lehetőségére.

Itt is fontos, hogy a fejével gondolkozzunk.

Ha beszélgetünk vele sokszor, ha ismerjük az élettörténetét, akkor nagyjából tudhatjuk azt is, hogy mi foglalkoztatja. 

Ha sokszor szóba kerülnek szülei, testvérei, felvetődnek akár csak homályosan gyermekkori emlékek, akkor van esély, azon a környéken kell keresni, ahol felnőtt - amennyiben viszonylag közel van. Nem probléma, ha akár távolsági busszal is kell menni, sokszor nagyon is találékonyak, és a környezet sem odafigyelő - simán előfordulhat hogy eljut minden probléma nélkül a célig.

De ugyanúgy ifjúkori környezetét is kereshet - például ahol párjával, gyermekeivel élt réges-rég. 

Persze sok helyen lehet ezen kívül is. 

A lényeg, hogy a szomszédságban, a közeli boltokban - ahová régen járt személyesen is, minden olyan helyen ahová elvetődhet (időnként szóba kerülnek beszélgetések során, tehát foglalkoztatják) szóljunk, hogyha látják kísérő nélkül, akkor értesítsenek. (Tf.szám)

Lehet szólni a rendőrségen is, faluhelyen körzeti megbízottnál - az idős ember demens, ha meglátják ide és ide tartozik. 

Ez utóbbi nagyon fontos, ha észrevettük hogy nincs a lakásban, az amúgy állandóan csukott ajtón keresztül egy kis figyelmetlenséget kihasználva kiszökött, és eltűnt - egy nagyon rövid körbe kérdezősködés után azonnal értesítsük a rendőrséget, és közöljük velük esetleg mi lehet az úti célja. Ne mi keresgéljük, ne mi szaladgáljuk - mert ők célirányosabbak. 

És ne hibáztassuk az eset miatt magunkat, mert lehet egy napig 24 órán keresztül figyelni, második nap már nem fog menni egyhuzamban. Ha pedig heteket, hónapokat vagyunk egész napos szolgálatban - olyan nincs, hogy ne hibázzunk, hisz emberek vagyunk, nem robotok.

Azzal sem lennénk jobbak, ha betegünket minden pillanatban követnénk, semmi önállóságot nem hagyva neki, ez számára megalázó, előbb-utóbb lázadna miatta. 

Mindenesetre próbáljuk amennyire lehet megismerni gondolkodását, jó ha tudjuk aktuálisan mi foglalkoztatja, mert ha tisztában vagyunk vele hogy mostanában szívesen találkozna szüleivel, vagy régi barátaival - célirányos odafigyeléssel, egy kis lazító zenehallgatással, egy kis szeretgetéssel, vagy fényképnézegetéssel, netán egy felajánlott és persze megvalósított sétával megelőzhetjük a bajt. Átélhet újra régi emlékeket, vagy egyszerűen csak elterelődik figyelme. 

És az sem rossz pont ha megtehetjük, hogy szervezünk egy kirándulást a vágyott hely fele. Biztos jól esik neki, hogy segítünk rendezni emlékeit. 

Fotó: Pixabay

Megjegyzések