Mit jelent nála az, hogy "haza"...?
Minden hasonló kérdés megválaszolása sokkal könnyebb, ha bebújunk demens betegünk bőrébe.
Jó, persze teljesen nem megy, mert elképzelhetetlen egy átlagembernek milyen lehet eleinte rövidtávú emlékezet nélkül, majd később már hosszútávú emlékezet romlása mellett élni.
Pedig ő kénytelen. És nyilván a körül forog az agya, ami még adott számára.
Neked milyen időszakból származik a legtöbb olyan emléked, amire azt mondod - ezeket soha az életben el nem felejtem?
Furcsa azért, hogy a gyermekkor töredéke a teljes felnőttkornak - mégis az akkori élmények, emlékek maradnak meg a legjobban.
Az ő számára minden más fokozatosan halványabb és halványabb lesz.
Olyan, mint amikor egy sötét szobában megvilágítasz egy gyertyával valamit. Eleinte az adott tárgyon kívül szinte mindent látsz a helyiségben, aztán ahogy fogy a gyertya, úgy esik ki a látószögből apránként minden, s a végére marad az eredetileg megvilágított tárgy. Majd ha utolsót pislákolt a gyertya már azt sem látod, csak tudod, hogy ott van.
Nagyjából valami hasonló történhet benne.
Normál esetben az ember emlékszik a mára, a tegnapra - aztán fokozatosan halványulnak a dolgok, nem naprakész az emlékezet, csak a fontos dolgokat jegyzi meg. A régmúltból is a fontos dolgok ugranak be, esetleg ha emlékeztetnek valamire - akkor bevillannak történések ezen kívül is.
Nála nem. Hiába emlékeztetik - már teljesen kiesett.
Egyetlen dolog marad meg majdnem végig, az ifjúkor, később pedig már csak a gyermekkor.
A súlyos demens már nem ismeri fel párját, gyermekeit, a tükörben saját magát sem - de ha egy régi fotót mutatunk, ahol ő látható párjával és a gyerkőcökkel mindenkit meg fog nevezni. Ezért is fontosak a régi fényképalbumok. Visszaröpít a múltba, egy ideig ismét biztonságban érzi magát, addig nem lesz egy elesett ember, hanem ott lesz, közel anyához és ahhoz a régi jó érzéshez. Meglátod, csillogni fog a szeme...
Ezek a régi emlékek - élmények jönnek elő időnként hallucinációk formájában keveredve, a ma a 70 évvel ezelőtti történésekkel.
Ezért mondja a testvérére, hogy anyu, pedig ő Erzsi - ám számára megszűnt a jelen.
Ezért akar mindig hazamenni, mert a jelenre, közelmúltra nem emlékszik.
Az a hely ahol most él ilyenkor már nem sokat jelent, esetleg egy ideig azt a biztonságot, ami a mindennapokat körülveszi, de valójában igazi emlék nem köti hozzá. Sokszor ki is mondja - ez nem az én házam, lakásom, én máshol élek...
Viszont tudja hogy hol élt kicsi korában. Felismeri a ház fotóját, tudja hogy az papa, ő meg az anyu, felismeri a nagymamát, kicsit zavarosan de tud róluk mesélni is a maga módján.
Ez a "haza" a biztonságot jelenti számára. Abban a régi biztonságban szeretne élni.
Abban a szeretetben, nyugalomban amire még emlékszik.
Ezért aztán ha anyához igyekszik, vagy hazamegy most mert meg akarja etetni a malackát, vagy a nyulait - még véletlenül se mondd azt, hogy az nincs, oda nem mehet, és anyát se várja haza, mert ő már rég a temetőben van.
Malackát és nyulat ma már etette, anya meg most épp dolgozik, elment a boltba, elment nagyihoz - bárhová amiről tudsz az életéből. És idővel, szépen lenyugszik.
Fontos, hogy ismerd az életét -főleg az ifjúkorát, hisz idővel már csak ebből táplálkozik, és ezáltal tudsz hozzá közel kerülni, s jól kezelni a problémákat.
Amikor lehet vele, akkor beszélgessetek a múltkor már akkor is, amikor még viszonylag jó állapotban van.
Így könnyebben megérted majd a későbbi időszak gondolatmenetét.
És fontos, hogy éreztetni tudd, hogy szereted, hogy mellette állsz. Ne csak mondd, mert sokszor a szavak nem sokat jelentenek.
Mikor beszélsz vele fogd meg a kezét, és nézz a szemébe. Rakd a halántékod az övé mellé, simogasd meg a buksija tetejét....
Fotó: Fortepan/Konok Tamás ID
Megjegyzések
Megjegyzés küldése