Vannak szerencsések, akik ezt az érzést sosem élik át, de sajnos a nagy többségnek ez nem adatik meg.
Amint kezedben van egy klinikai szakvélemény, vagy végre túl vagytok már a kivizsgáláson - nagy eséllyel középsúlyos állapotban van beteged - csak nézel magad körül, hogy eddig ok, de most mégis mit tehetek?
Elmész a körzeti orvoshoz, leadod a papírokat, esetleg elindítjátok az ápolási díj igénylését, a doki felírja a recepteket, pelenkát ha szükség van rá, beutalót ad mondjuk laborra - ha kordában tartandó más egészségügyi problémák is vannak - és nagyjából ennyi.
Manapság már nem szokás, hogy az orvos meglátogassa otthonában a betegét - pedig milyen jól jönne, ha látná hogy hol él - hisz így tudna használható tanácsot adni a későbbiekre nézve. Min kellene mindenképp változtatni, hogy lehetne a beteg számára élhetővé tenni a körülményeket, és mi a módja annak, hogy ezt a folyamatot egy kicsit elnyújtsuk, hogy egy ideig még viszonylag jó állapotban legyen a beteg.
Ehelyett ahogy kilépsz a rendelő ajtaján elkezdesz azon elmélkedni, hogy ok, eddig eljutottunk de innentől mi lesz, merre induljak hogy csináljam, hogy minden jó legyen.
Minden nagyobb városban van már demenciagondozó(csak a legtöbb ember nem tud róla), van sok helyen helyi csoport, mely összefogja a demenseket ápoló hozzátartozókat, vannak intézményi ellátási lehetőségek, ami az otthoni ápolást könnyíti meg, igényelhetsz szociális gondozót, mehet a papa, mama demens napközi otthonba (akár szállítással, étkezéssel), ha már nem megy az otthon ápolás akkor az intézeti ellátás adott. Ha csak nem egy incurka-pincurka településen laksz, akkor valahol a közelben biztos találsz erre a célra legalább egy magánotthont - csakhogy irtózatos utánajárással, keresgéléssel, sok-sok ráfordított idővel , pedig neked abból van a legkevesebb.
Ez így nem jó, olyan mintha egy szakadék szélén álldogálnál, vagy sikerül fennmaradni - vagy zuhanunk. Pedig az egészet olyan jól meg lehetne oldani.
A részünkről látható dolog annyi lenne, hogy minden háziorvosnál ott lenne egy ismertető nyomtatvány - egyszer kellene összehoznia valakinek helyileg, utána sokszorosítható lenne millió verzióban - ami tartalmazná mindazokat az ismereteket, amiket egyébként a gondozónak a netről kell előbányásznia. Nem kifejezetten a szoros gondozási részre gondoltam, annak módját egy-két oldalon nem lehet átadni, arra kellenének normális weboldalak, amik tényleg a gondozó nyelvezetén készül, közérthetően, a problémákat az ő oldaláról világítva meg.
Sok információhoz hozzá sem jut az ápoló, mert nagy eséllyel inkább arra fog rákeresgélni a neten, hogy ilyen-olyan adott esetben mit kell tennie.
Fel sem merül benne sokszor, hogy lehet esetleg helyben napközi is, ahol néhány órát eltöltene a beteg, foglalkoznának vele, közösségben lenne, a gondozó meg néhány órás szusszanást nyerne.
Jó lenne, ha a betegekről mikor megállapítják hogy miben szenvednek - nem felejtkeznének meg, és nem szorítkozna az ellátás a gyógyszer felírásra, mert csak ezzel nem vagyunk előre.
Nem ártana, ha havonta-kéthavonta szakorvos is látná a beteget. Nem lehetőségként, hanem szabály lenne ez. Ilyenkor a hozzátartozó is nyilván megjelenik a szakrendelésen, vagy épp a szakorvos menne le házhoz - és tanácsokat, támogatást tudna adni a gondozóknak is, a családnak, mert észben kéne tartani, hogy itt egy közös orvosolandó dologról van szó. A család nagyon nehéz helyzetben van lelkileg, ami idővel akár fizikai problémákat is hozhat. Nagyon fontos lenne, hogy ne érezze a gondozó azt, hogy teljesen egyedül maradt, hisz úgy sokkal nehezebb.
Azért is lényeges hogy a beteg környezete lelki, és egy kis odafigyeléses segítséget kapjon, mert nyilvánvaló összefüggés van az egykori gondozó és a későbbi esetleges demencia között. Aki demens beteget ápolt huzamos ideig nagyobb eséllyel "kapja el" ő maga is a "kórt".
Jó lenne egy általános, de helyileg nyilván kicsit módosított kiadvány ami minden lehetséges segítséget, ellátási formát, tanácsadókat, önsegítő csoportokat, esetleg célzott weboldalakat is tartalmaz, hogy az amúgy az egész napos szolgálattól leblokkolt gondozó valódi információkhoz jusson. Mert sokszor nincs energia kutakodásra, keresgélésre. Pedig nagyon-nagyon kellene.
Örül, ha van egy üres félórája, és akkor ejtőzhet.
Fotó: Pixabay
Megjegyzések
Megjegyzés küldése