Akinek van demens hozzátartozója, rokona, ismerőse - az tudja - ez a betegség sokszor jár pakolással, "rendszerezéssel", rámolással, férfiaknál pedig szinte mindenre kiterjedő szereléssel.
Persze a pakolás az kívülről nézve nem annyira sikeres, valójában utána inkább rendet kell tenni, mint hogy tényleges munkát végezzen a beteg, viszont tudni kell - ez a tevékenység számukra van, amikor nyugtatólag hat, ráadásul ilyenkor úgy érzi, fontos munkát végez. Úgyhogy ha csak lehet ne dorongoljuk le, hanem köszönjük meg, hogy megint rendet csinált a szekrényben, fiókban.
Nem árt, ha ott tényleg csak azok a dolgok vannak amik nélkülözhetetlenek, és minden fontos dolgot elrakunk időben, mint iratok, ékszerek, bármi ami lényeges - nehogy áldozatul essen a nagy munkának.
Az esetek többségében viszont épp a fordítottja a helyzet, általában akkor kezdenek legtöbben rámolni - na mikor? Mikor pakolászik nagy általánosságban is az ember? - amikor nem talál valamit, és ezért ideges.
Ezen is látszik, hogy nem olyan bonyolult a fejükkel gondolkodni, sokszor végülis teljesen logikusan gondolkodnak, csak az ok problémás, például azt hiszi ellopták azt a valamit, amit keres, ami miatt rendszerez, közben meg nem emlékszik hová tette.
Jó ötlet, ha direkt van néhány szekrényke a szobában, vagy fiók - ahol nyugodtan kacatolhat, rendszerezhet - egy biztos, ez a tevékenység jó időre leköti, és az már kész nyereség.
Van olyan, aki minden ruhát felgöngyölít, így rendszerez, ezt akár ki is használhatjuk - kiválóan tudja így pároztatni a zoknikat. Neki sikerélmény, nekünk segítség - ha sikeres, akkor fontosnak érezheti munkáját, ráadásul a finommotorikus mozgása is meg lesz vele dolgoztatva.
Van olyan család, akik úgy foglalják le a mamát, hogy kedvenc időtöltését, a babválogatást teszik neki lehetővé. Megunhatatlanul imádja átnézni a babszemeket, hogy ne legyen benne zsizsikes, fél szem, sérült, stb. Mikor végzett, akkor jön egy kis szünet, majd ha kedve tartja kezdheti elölről.
Mások régi ruhákat szabdaltak fel hosszú csíkokra, és ezeket a csíkokat a nagyi nagy élvezettel tekergeti felfelé, aztán az elkészült tekercseket szépen egymásra rakja.
Amikor hazamennek akkor pedig minden egyes alkalommal megdicsérik, hogy már megint milyen ügyes és szorgalmas volt a mama.
Ezek azok az esetek, amikor jó kedvvel csinálja a pakolászást, rakosgatást, kotozást. Ha viszont arra gyanakszunk, hogy valami miatt izgatottabb a kelleténél, akkor próbáljunk utánanézni, hogy vajon mi okozza. De legtöbbször igazándiból az unalom az ok, ezen meg pont a célzott tevékenységekkel segíthetünk.
Ha véletlenül lopásról, vagy más, paranoiás képzelgésről számol be, akkor nem árt felvenni az orvosával a kapcsolatot - ha lehet. Ő tud ajánlani megoldásokat erre a helyzetre, ha nincs lehetőség rá, akkor ne szálljunk szembe vele, és ne próbáljuk meg bizonyítani, hogy ez nem így van. Működjünk vele együtt, keressük, idővel pedig tereljük el a gondolatát. Hamar fárad, túl sokáig nem kell kutakodnunk.
Férfiaknál viszont veszélyesebb elfoglaltságok vannak, ők szívesen szerelnek. Azt is, amit meg tudnak, és azt is, amit nem.
Nem feltétlenül logikusan, akkor is kedvvel leszerelhetik a villanykapcsolókat, ha annak semmi baja.
Van olyan is, aki ha kedve tartja simán lekapja a radiátorokat. Nem tudja, hogy ez nem jó - ő jót akar.
Nem akar kárt csinálni, egyszerűen elfoglaltságot keres, és olyan munkát akar végezni, ami szerinte hasznos.
Legjobb, ha keveset hagyjuk egyedül, és megpróbálunk valóban hasznos elfoglatságot találni neki. Ha van kert - jó időben kicsit kertészkedhet, vagy nevelhet állatot, mondjuk néhány nyulat, azoknak enni kell, takarítani a helyét, inni adni, zöldet szedni. De ugyanúgy pár baromfi is megteszi - a lényeg, hogy gondoskodhasson valamiről, és tényleges munkát végezhessen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése