Miért nem alszik a demens?

 A legfontosabb amit észben kell tartani mindig, minden körülmények között: nem azért, hogy minket bosszantson. Neki is nagyon rossz hogy nem tud egy jót pihenni, ráadásul nyilván lelkiismeretfurdalása is van miatta időnként. 

Alszik ő amúgy, csak sokszor nem akkor, amikor kellene. 

Eleve ők felületesebben pihiznek, sokszor felébrednek, ha felébrednek akkor viszont jóval nehezebb a visszaalvás. Hogy miért pontosan nem tudni, nagy eséllyel ugyanazért, mint egy átlagembernél, aki álmatlanságban szenved. Elkezd gondolkodni. Ráadásul számára sok minden ijesztő, nem tudja megmagyarázni. Anyósom például éjszaka félt a képzelt bogaraktól, azt gondolta: össze-vissza rágják. Ezért volt, hogy beült a fotelbe és ott éjszakázott, nem aludt. Viszont nappal bepótolta kamatostul. Az éjszakai nem alvással elindul a mókuskerék, hisz ha nappal viszont sokat alszik, akkor éjjel hogy tudna nyugodtan pihenni.

Ha felébrednek idő előtt, és kéznél van a ruha akkor akár fel is öltözhetnek a maguk módján, számukra elkezdődik a nap. A gondozó meg szívja a fogát, hogy nappal végig talpon van, és ilyenkor sem nyugodhat. Persze vitázni fölösleges, veszekedni meg éppen, mert attól biztos nem fog megjavulni az alvókája, csak ingerültebb lesz. 

A legjobb módszer, ha egyrészt éjszakára elrakjuk a nappali ruháját, és ha megpróbáljuk napközben lefoglalni annyira, hogy a lehető legkevesebb időt töltse az ágyban. Az első napok  nem lesznek könnyűek, de ha csinálunk valami számára érdekes programot, akkor ez is megvalósítható. 

Most nem színházi lágotatásra gondolok, de amikor már várható hogy bemenne szunyálni, akkor megkérdezhetjük tőle, hogy ne menjünk le a parkba? Amennyiben amúgy szívesen jár le, nagy eséllyel tetszeni fog neki az ötlet. De megteszi akár az udvar is, ahol akár a szomszéddal is diskurálhat. Sőt...teljesen váratlanul, de tényleg.... :) jöhet is hozzá egy kedves vendég... De akár az unoka is megkérdezheti, hogy nem akar-e a nagyi kicsit beszélgetni, játszani, vagy fényképet nézegetni. Neki is kell a társaság, hosszú ideig szeretnek ám csacsogni olyanokkal, akiket régebben is ismertek, unokákkal meg még inkább.   Elmehet a gondozó és gondozott együtt vásárolni, és akár be lehet vonni simán otthon a főzésbe, sütésbe... Olyan munkát kell rábízni, amit meg tud csinálni, így egyrészt társasága lesz, másrészt lesz egy jó adag sikerélménye - csak jó ő még valamire. Már csak azért is fontos, hogy megszabadulunk egy kis munkával az éjszakai alvásproblémától, mert így véget vethetünk a koraesti nyugtalan időszaknak. Az éjszakai alváshiánynak ugyanis ez lehet a következménye - azon kívül, hogy mi sem tudjuk nyugodtan lehunyni a szemünket.

A demencia egy időszakára sokszor jellemző a depresszió, ami bizony alvászavarral jár. Ilyenkor se éjjel, se nappal nem tud nyugodtan pihenni a beteg. Alszik rövid ideig, felébred, elmélkedik, gondolkodik, talán órák múlva elalszik megint, de csak felületesen, és fáradtabban ébred, mint amilyen szunya előtt volt. A depresszióból kikerülni legjobban szakember segítségével lehet. Biztos nem megy varázsütésre, és attól sem lesz jobb, ha azt mondjuk neki: miért szomorkodsz, nincs itt semmi baj, tessék szépen erősnek lenni. Mert pont ez nem megy. 

Nagymamám agyérelmeszesedésesként - akkor még "nem volt" demencia - mindig arra panaszkodott, hogy állandóan mozgatni kell a lábát éjszaka, nem tud pihenni tőle. Na, ez a nyugtalan láb szindróma, ami szintén a demencia velejárója olykor. Ezzel a problémával keressük fel az orvost, és azzal a gonddal is, ha betegünk nagyon horkol, horkolás közben kihagy a légzése, mert ez is okozhat alvásgondokat - azon kívül pedig oxigénhiányos állapotba juthat, ami kifejezetten káros. 

Nem árt éjszakai világítást beszerezni, ami túl nagy fényt nem ad, de ha felébred a beteg akkor nem fog megijedni. Anyósom sosem mondta el, hogy miért fél a sötétben, de ahogy kérte - az a hang -  hogy felkapcsolva maradhasson a kisvillany - mindig az az érzésem volt, hogy valójában az elmúlástól félt. Valahogy úgy lehetett vele, hogyha látja a fényt, akkor nem lehet baj... 

Az szerintem természetes, hogy megközelítőleg minden történés ugyanabban az időszakban legyen. Reggeli, tízórai, ebéd.... és így az esti mosdás, lefekvés is. Szóval az egész egy nagy rituálé. Átöltözéssel persze, nappal nappali ruha, este pizsama, vagy hálóing. Ha marad ugyanaz egész nap, az felhívás keringőre. Jó, ha kitalálunk egy menetrendet az estéhez. Csupa olyan dolgot, ami számára kellemes. Mondjuk tévénézés után, amikor már pizsamában van hallgathat egy kis nyugtató zenét, kellemeset. Olvasgathat - ha még tud - a kedvenc könyvéből. Ihat mondjuk egy kellemes citromfű teát - de semmiképp ne koffeines italt - vagy egy kis langyos tejet, ha nem cukorbeteg pici cukor is mehet bele. 

Jó, ha elő van készítve víz, egy fájdalomcsillapító a biztonság kedvéért - sokszor ezen is pánikolnak, hogyha fáj valami nem tudnak bevenni. Meg lehet vele beszélni hogyha felébred, akkor mi a legjobb módszer az  újbóli alvásra. Elvileg a tévénézés nem jó, anyósomnál ennek ellenére bevált. Bekapcsolta a tévét, de hang nélkül. Nézte a fényeket, de nem értette miről szól, előbb-utóbb elálmosodott. Persze biztos nem mindenkivel van ez így. Nála pont a zenehallgatás nem jött be éjszaka, mert olyankor csakis kedvenc zenéihez nyúlt, márpedig azok mulatósok voltak - énekelve pedig nem lehet aludni, sem másokat aludni hagyni. :) 

Ha mi is felébredünk az ő fentlétére, akkor vegyünk erőt magunkon és próbáljunk pár percet halkan beszélgetni. Nagyjából úgy működnek ők, mint a gyerekek. Ha van mellettük valaki szépen lenyugodnak, utána pedig már mehet a pihi.

Amíg csak lehetséges, addig kerüljük az altatókat. De ha minden praktika mellett nem tud aludni a beteg, és a környezetét sem hagyja - szóljunk az orvosnak. Ő felír valamit, s nyilván azt is közölni fogja, hogy amint ismét kialakul az alvási menetrend a gyógyszert hanyagoljuk, mert kellemetlen mellékhatása lehet. 

Fotó: Pixabay