Ha valami baj van, vagy nem talál valamit - csakis én lehetek terítéken...
Gondolj bele! Mégis mi más variáció lehetne?
Két dolog, ami számára biztos, minden más már a ködbe vész. A régmúlt és a jelen.
Vannak emlékei a régi időkből, azok is mind halványabban, és ott a ma, ami biztos, ami tiszta még.
Ha belegondolsz, mégis kire haragudjon, kit hibáztasson bármivel, kit gyanúsítson, ha nem talál valamit, elveszett számára, s szerinte "ellopták".?
Csakis az lehet a "bűnös" nyilván, akit még ismer, akivel kapcsolata van, aki sokszor ott van körülötte, te csinálsz mindent, te vagy minden jó és rossz felelőse, tehát a bajok is csak rajtad múlnak, tőled eredhetnek.
Annyi realitásérzéke neki is van, hogy a múltban nem kereshet semmi mai dologért felelősöket. Csakhogy nincs már logikája, nem tudja reálisan látni a dolgokat, apró részletekből nem tudja összeállítani a valós történéseket. És nincs emléke - akár már a tegnapról sem.
Így aztán ha valamit nem talál, akkor azt ellopták, eldugták, elcserélték, eladták - nyilván az ő tudta nélkül. Mert ha mondták volna, akkor tudna róla. Közben meg arról sem tud már, hogy tegnap a pénzét a terítő alá csúsztatta, most meg a rendes helyén keresi.
Ez valami olyan érzés lehet, mint amikor az ember jól leissza magát. Még el tud beszélgetni, egész jól eldiskurál akár világmegváltó dolgokról. Aztán eljön a holnap, amikor mintha a rolót lehúznák - maximum halvány foszlányok amik beugornak, és bárhogy erőlteti - több később sem jön be.
Úgyhogy próbáld úgy felfogni ezt az időszakot, hogy azért kerülsz te terítékre, mert te vagy a legfontosabb. Immár te vagy a kapocs a külvilágban. Végtére is - ez valahol azért megtiszteltetés.
Érezd megtisztelve magad, s próbáld elterelni gondolatait. Mivel ismered, hogy mi jó neki, mit szeret - ezért nagy eséllyel sikerülni fog.
S jusson eszedbe közbe, hogyha nem szeretne igazándiból, akkor még véletlenül sem hallgatna rád semmiben.
Fotó: Pixabay
Megjegyzések
Megjegyzés küldése