Miért lesz agresszív a demens beteg?

 

És mivel zökkenthetem ki?

Itt megint a legjobb, ha magadból indulsz ki, pontosabban megpróbálsz az ő fejével gondolkodni. 

Van egy ember, aki már alig tudja azokat a dolgokat megvalósítani, amit régebben játszi könnyedséggel végrehajtott. Nem tud elintézni egyedül semmit, nem tud egyszerű számtásokat elvégezni, nem tud főzni, vagy akár csak úgy kiönteni egy pohár vizet, hogy ne menjen mellé, nem merik rábízni mondjuk a mikró üzemeltetését, vagy a gáztűzhely bekapcsolását, nem mer már egyedül vásárolni menni, igazság szerint menni is fél, mert attól retteg sokszor, hogy elesik. Saját maga számára is furcsa gondolatai vannak néha, nem tudja milyen nap van, nem tudja valójában hol van. Sokszor nem ismeri fel a látogatót, pedig állítólag tudnia kéne hogy ki ő. Sok mindent nem tud, de azt biztosan tudja, hogy már a legtöbb dologra képtelen, és nagy eséllyel semmit nem ér. Másoknak kell neki enni adni, segíteni mindenben. Mások fizetik ki a számláit, takarítanak helyette, sokszor még pelenkázni is kell.... Szóval olyan lett mint egy gyerek, és ezt egy ember nem nagyon tudja megemészteni, még egészséges fejjel sem. Hátha még  feledékeny, és kicsit furcsa is mellette...még saját maga szerint is...  És mivel olyan lett már mint egy gyerek az ismerősök, rokonok, gondozó is nagyrészt úgy viselkedik vele mint egy taknyos gyerkőccel, és ez azért nem kellemes. Mert nem olyanok mint régen, pedig ő attól még ugyanaz mint aki volt, csak  elveszett valami ködben. Jó lenne belőle szabadulni, de nem lehet.... 

Tudja ő, hogy sokszor a viselkedése nem olyan mint kéne, de azokat a dolgokat akkor nem ő csinálja. Nem akarja, csak egyszerűen jön magától.

Ezt amúgy anyósom tiszta fejjel mondta is időnként, hogy " Hidd el, nem akarom én hogy veszekedjek, meg úgy viselkedjek, csak valahogy mégis csinálom. És utána nagyon bánom, sokszor sírok is emiatt."

Tudni kell, hogyha kiabál, sérteget, vagy akár fizikailag próbálja jelezni mérgét - valójában a legtöbb esetben fél. 

Hisz egy állandó bizonytalanságban él, és nagyon sok dolgot nem tud megmagyarázni. Régen kedvelt dolgok üressé váltak, ismert zajok, hangok idegenné. Az is rossz dolog ám, ha azt érzi nem értik meg hogy mit miért csinál, vagy nem csinál. Vagy miért olyan lassú mondjuk a WC-n, miért üldögél inkább majd egy órán keresztül rajta, minthogy még egyszer mennie kelljen neki rövid időn belül. Ha meg pelenkás, akkor az a tudat, hogy teljesen másra szorul. 

Van még egy fontos dolog, ami kiválthat agressziót.

Lényeges a törődés, az odafigyelés - de  a demens betegnek is szüksége van egyedüllétre, hogy kicsit pihenjen, rendezze gondolatait, hisz neki is van gondolata. Sokszor nagyon is tiszta. 

Mint ahogy számodra is megterhelő lenne, hogy akár a legkedvesebb ember a környezetedben mindig ott lenne melletted és figyelné mit teszel - ez neki sem jó. Hagyni kell egy kis időt naponta többször is, amikor teljesen magában lehet. Így egy kis ideig legalább azt érezheti, hogy megbíznak benne, egy kis darabkát visszakap a régi életéből.

Ha egy beteg agresszívvé válik lehet az akár fájdalomtól is, amivel nem tud mit kezdeni, de bármi más is, mint éhség, vagy szomjúság, fáradság. Hisz gyerekek is ha fáradtak, akkor izgágábbak lesznek. 

Az agresszivitás sokszor együtt jelentkezik zavartsággal, félig ilyenkor a múltban él, régi emlékek keverednek össze a jelennel.  

Még véletlenül se mondd azt, hogy amit lát, amit hall, amit gondol nem valós, mert csak összezavarid, és biztos hogy nem győzöd meg.

Éreznie kell, hogy mellette vagyunk, hogy megértjük. Vegyünk egy nagy levegőt és próbáljuk meg először is elterelni a figyelmet. Ha van más is otthon, akkor tökéletes módszer ilyenkor úgy, hogy ne lássa kint megnyomni a csengőt - meg fog lepődni nagy eséllyel, és minimum kicsit kizökkenti az előző állapotból. Ha picit csendesedett, akkor megsimogathatjuk a hátát, fejét, ha közeli a kapcsolatunk át is ölelhetjük. Ha tiltakozik - mert lehet hogy nem nyugodott le teljesen - nyugodtan mondjuk neki, hogy nem baj, én nagyon szeretlek. 

Mondhatjuk neki, hogy "gyere, nézzük meg ki csengetett" - persze senki, nagy eséllyel lezárja majd a dolgot annyival, hogy lehet hogy gyerekek... 

A lényeg hogy mikor beszélünk vele egyszerre mindig egy információt mondjunk. Ne beszéljünk körmondatokban, mert csak összezavarjuk, kifárasztjuk, és nem fogja megérteni véletlenül sem. Ráadásul erősítjük benne a tudatot ezzel, hogy már nem a régi. 

Mindig csak röviden, nyugodtan, semmi sürgetés.... Ha mi nyugodtak vagyunk ő is sokkal biztosabban az lesz.

Fotó: Pixabay