Indulj ki magadból ismét! Te miért ismételgetsz valamit? Egyrészt van olyan, hogy kell egy szusszanásnyi idő, hogy felfogd, mit is mondtak neked - ezzel időt nyersz. Olyan is van, hogy az ember túl fáradt, kimerült, szabályosan leblokkol az agy, meg kell várni az "újraindulást". Olyan is előfordulhat, hogy nem vagy biztos magadban - a sokszor kimondott szavak adnak egy kis nyugalmat.
Mert hogy ilyenkor nyugodt sem vagy.
Na, a helyzet ugyanaz a beteggel kapcsolatban.
Az biztos, hogy rettenetesen idegesítő tud lenni egy idő után, ha valaki már huszadjára mondja el ugyanaz a mondatot, vagy fél napja üldögél egy helyen, s közben ismétli hogy - nem tudom mi a baj, vagy nem tudom, ellopták biztos... gondolatokat.
Van olyan is, hogy épp eszükbe jut valami akár a régmúltból, akár a viszonylag közelmúltból és azért ismételgetik, hogy ne felejtsék el.
És ha valaki fél valamitől, akár egy történéstől is - akkor is megeshet hogy órák hosszat mondta újra-újra kezdve azt a pár szót. Nem mindig odaillőt, hisz sokszor nem is találják a szavakat. Néha csak azt, ami épp a szájukra jön.
Anyósom már otthonban volt, amikor látogatáskor azzal fogadott bennünket az ápoló, hogy milyen jó hogy mentem én is aznap, mert reggeli ébresztő óta állandóan ki-be "szaladgál", és engem hív, engem kérdez, hogy jöttem-e már. Magyarázatot végül is nem kaptunk arra, hogy ez miért volt, mert nem mondott semmi újat, de mindenesetre megnyugtatta, hogy én is ott voltam. És egész idő alatt örvendezett, hogy végre engem is lát - pedig csak pár napja találkoztunk előtte. Nyilván izgatta valami míg meg nem érkeztem, lehet hogy egy emléket nem tudott helyretenni, vagy eszébe jutott régi veszekedése, és azt hitte - én már nem is megyek felé... Valami mindenképp kiváltotta ezt a viselkedést - és azzal hogy megjelentem a probléma rendeződött is.
A lényeg az, hogy próbáljunk meg nem idegeskedni azon, hogy már százegyedjére mondja ugyanazt, huszadjára kérdez valamit, vagy a seprűt hol beviszi a szobába, hol ki, hogy a pórázzal mászkál egész nap, vagy hogy állandóan virágot akar locsolni, pedig már úsznak a tápos oldatban. Ez utóbbinál próbáljuk meg lebeszélés helyett elterelni a figyelmét - más feladatot adni neki. A virágok már elég vizet ittak, de milyen jó lenne, ha az ablak alatti virágokat meglocsolná, vagy adna a kutyának, vagy macskának inni, biztos örülnének neki, vagy segítene kiteregetni a szárítóra, esetleg valami konyhai munkában segíteni, netán pakolni...
Ha pedig már a szó, és mondatismétlések kezdenek az agyunkra menni - ez esetben is próbálkozhatunk figyelemeltereléssel. Kedvenc zenéjét hallgatjuk, kedvenc filmjét berakhatjuk, vagy csak megkérdezzük - nem mondaná el megint, hogy a fényképalbumban melyik kép mikor készült, ki kicsoda. Mindegy szinte bármit mondunk, kérünk, csak tereljük figyelmét.
Ha pedig így sem sikerül, vegyünk egy mély levegőt és próbáljunk meg elvonatkoztatni.
Én volt, hogy néha, egy idő után panaszkodtam egyet, hogy piszkosul fáj a fejem, nem lehetne kis szünetet tartani? Ilyenkor legtöbbször elkezdett a fejfájásról beszélni, hogy az rossz, tudja milyen, neki is szokott, de van rá gyógyszer.... Ezzel is sikeresen elterelődött a figyelme.
Próbáljunk meg hát hasonló ötletekkel apellálni.
És szeretgessük őket kicsit meg, egy ölelés, simogatás csodákat tehet, hisz nagy eséllyel feszültek, félnek...
Fotó: Pixabay
Megjegyzések
Megjegyzés küldése