Az öregedéshez társult feledékenység valójában az élet bármely szakaszában előfordulhat. A különbség az, hogy fiatalabb korban fáradság, fásultság, nagyfokú szellemi leterheltség kell hozzá, idősebben azonban a mindennapok részévé válhat.
60 felett - valójában már korábban is, de még nem olyan feltűnően - fokozatosan megjelennek az emlékezetkiesések. Vannak akiknél korábban, vannak, akiknél még 80 évesen sem. Ez utóbbi nem igaz persze - az idős ember érzékel különbségeket, tudja, hogy néhány éve még ha látott videón egy színdarabot az összes színészt hirtelenjében fel tudta sorolni, mára ez nehézkes, néhányuknak nem igazán akar beugrani a neve, de ezek olyan problémák, amiket a külvilág még nem észlel, és nem is komolyak - mivel ezekre a nevekre nincs naponta szüksége az embernek - az agy pedig időnként szelektál.
Ebben a korban már simán előfordulhat, hogy néhány hónappal, vagy 1-2 évvel ezelőtti - számára nem annyira lényeges - történések, beszélgetések nem minden részlete marad meg az emlékezetben. Azt tudja, hogy elmentek a sógornőhöz, mert születésnapját tartotta, mondjuk a 60.-at, de hogy ott volt a szomszédjuk is, arra már nem. És az sem ugrik be, hogy sógorék szabályos előadást tartottak - mint mindig - az évi nyaralásukról.
Simán előfordulhat bárkivel, idősebb korban picit gyakrabban, ha a harmadik szomszéd neve nem ugrik be egyből - nem sok kapcsolatot tartanak. Az sem lényeges, ha a háztartási bolt eladóját nem tudja nevén szólítani, pedig egyszer már bemutatkozott.
Előfordulhat minden betegség nélkül, hogy kimegy a fejéből hogy aznapra egy találkát beszélt meg egy ismerősével, cipőt nézni mentek volna. De ez a borús, rossz idő elálmosította, amúgy is ki volt fáradva mert egész délelőtt főzött, mosott, takarított, még boltba is ment.
Megeshet olyan is, hogy hirtelenjében fogalma sincs, hogy kedd van, vagy szerda. De kis gondolkodás után helyrerakja.
Van olyan, amikor ritkábban használt szavak nem jönnek elő, de simán helyettesíti a szinonimáival, vagy ha nincs, akkor röviden körülírja.
Ilyenkor még a külvilág fele nem látszik lényegében semmi, mert semmivel sem másabb a viselkedése, mint egy átlagemberé.
Ami nagyon fontos viszont, hogy az idős ember ilyenkor akár betegségre is gondolhat, mert érzi, hogy megváltoztak a dolgok. Addig jó igazán, míg azt hiszi az ember, hogy baj van, míg van - ha indokolatlanul is - betegségtudat.
Akkor jön elő a problémás időszak, ha minden gond ellenére ragaszkodik az idős ember ahhoz, hogy ő teljesen egészséges - indokolatlanul nincs betegségtudata.
Ha kételyeink vannak magunkkal kapcsolatban jó elmenni egy orvoshoz - aki egy vizsgálattal, rövid teszt kitöltésével megállapíthatja, hogy egyszerűen telik az idő. Így a korosodó nem süpped bele egy depresszióba, hisz biztos lehet benne - nincs baj.
Ha viszont a nagyi azt mondja magáról annak ellenére, hogy számunkra is feltűnő változások álltak be - kutya baja, olyan mint régen, akkor mindenképp indokolt felkeresni első körben a háziorvost, esetleg egy magánpszichiátert.
Ő már nem csak több hónapos, vagy éves történéseket, beszélgetéseket "szórt ki az agyából", arra sem emlékszik sokszor, ami tegnapelőtt történt, vagy amit előző nap beszéltek meg.
Keveri a rokonai nevét, nem emlékszik hogy hívják a havi rendszerességgel felkeresett orvosát, ha találkozik valakivel van, hogy nem ismeri fel (nem a fiatalkorban is előforduló rossz arcmemóriára gondolok, ilyenkor az emberről azért tudja, hogy kicsoda).
Ránéz az órára, de vagy már nem tudja mennyi az idő, vagy ha simán megmondja - nem tudja értelmezni, hogy mit jelent. Ha dél van - fogalma sincs, hogy itt az ebédidő, vagy ha három óra van, nem tudja, hogy az délutánt jelent.
Már nem lehet rá számítani, mert ha megbeszélnek valamit rendszerben nem jut eszébe. Még akkor sem ha felírja, mert utána nem találja azt a jegyzettömböt amibe felírta, vagy ha mégis meg van - fogalma sincs, hogy az a dátum aznapra szól.
Ilyenkor már nem arról van szó, hogy nem jut eszébe egy szó, és helyettesíti odaillő szinonimával, vagy pillanatok alatt célirányosan körülírja, hanem ez rendszeressé válik, lelassul a beszéde, már közben is a következő szón jár az agya, majd kis szünetet tart. Vagy beugrik, vagy berak egy nem odaillő kifejezést, esetleg a lényeget kihagyja...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése