Először is nézzük meg mit jelent ez a két kifejezés, fontos ahhoz hogy tudjuk milyen jelenséggel állunk szemben.
A téveszme a képzeletnek egy olyan "játéka", amikor a beteg meg nem történt dolgokkal vádol meg minket, vagy másokat. Majd minden demens betegnél előfordul, hogy arról beszél: elloptak tőle bármit, s ki lophatott? Hát nyilván, aki ott volt. Általában ilyenkor egyszerűen annyi történik, hogy elrak valamit szokatlan helyre, hogy "biztos meglegyen", utána pedig elfelejti. Nálunk egy arany nyakláncot pakolt el úgy, hogy soha többet nem lett meg. Próbáltuk összerakni a történteket - azóta valahogy úgy gondoljuk, hogy talán szokásos csomagolási módszerét alkalmazta, nyákot amit felköhögött, ételt, amit nem akart megenni, mert szerinte kemény volt, szemétnek tartott dolgokat, vagy akár nem ment wc-re, hanem helyette papírt használt és ezek egy része az ablakból kint landolt a parkban. Van esély, hogy a nyaklánc is így járt, vagy becsomagolás után én szedtem össze a többi lommal, hogy kivigyem a szemétbe, addigra ő meg elfelejtette, hogy a láncot hova "rekkentette".
Volt olyan is, amikor arról beszélt, kiraktuk a lakásából, elhoztuk hozzánk, mindent eladtunk tőle, most nem tud visszamenni a saját otthonába. Majd hónapok múltán volt egy tiszta időszaka, amikor mondta, hogy felismerte már végre a lakást, eszébe jutott a kulcstartó, meg ahogy benézett a fürdőszobába, látta kint a rácsot - így már tudja, tényleg otthon van. Tartott ez egy délelőtt, délután már megint arról beszélt, hogy kipakoltuk. Téveszmék esetében a beteget semmilyen észérvvel nem lehet meggyőzni.
A hallucináció az teljesen más, valójában a külvilághoz semmi köze, nem függ semmi külső dologtól, minden az agyában játszódik le. Itt-ott összemosódhatnak régi emlékekkel.(anyósom gyerekként első emléke, hogy légitámadáskor lementek a pincébe, és egy férfi jött karikára felfűzött nagy kulcscsomóval, be akarta a pince ajtaját zárni. De ő sírt, így nem tette. Hallucinációiban többször előjött a pince - több variációval)Lehet ez képzelődés jó dolog, de rossz is, ha a hallucináció kellemes, akkor jobb nem foglalkozni vele, előbb-utóbb véget ér.
Tudni kell, hogy ezt csak ő látja, ő érzékeli - de rendkívül életszerűen. Van, mikor lát és hall is dolgokat, de olyan is előfordulhat, hogy csak egyes érzékszervei játszadoznak vele.
Anyósom egyik emlékezetes hallucinációja kórházi hazakerülése napján történt. Akkor, mikor egy veseleállás, tüdőgyulladás, majd kórházi fertőzés után gyógyulttá nyilvánították egy hónap elteltével. Betegszállítókkal jött, mivel járásképtelen volt. Ekkor már egy ideje - nagyjából 2 hete, mióta újra kezdett valamit beszélni - voltak ilyen-olyan hallucinációi, általában nővérekkel és kórházi ellátással kapcsolatban.
Ez viszont más eset volt, nagy eséllyel az ismételten ismeretlen környezetbe, ismeretlen emberek közé kerülés hozta ki a képzelődést.
Mikor hazahozták utána arról beszélt, hogy ő épp lent volt az alagsorban, magyarul pincében... (Klinika), nézelődött zsákokban lerakott babaruhák között, amikor jött két rendőr, és meggyanúsították hogy ő lopott. Hiába mondta, hogy nem, elvitték valahová, ráléptek a lábára - azért nem tud menni most sem. És nagyon fáj... Közben ott volt B.dr, saját orvosa, ő látta az egészet de nem szólt semmit. Nem gondolta volna hogy ilyen gonosz... - Ettől az élményétől nem lehetett eltéríteni, még hónapok múltán is előjött, és bizton állította, hogy márpedig ez így volt.
Később velem kapcsolatban mondta egyszer, hogy felpofoztam, megvertem úgy, hogy leesett az ágyról. Ezek a dolgok persze nem esnek jól, de hát simán bizonyítható, hogy a történet nem valóság. No, nem neki. De nem lehet mit csinálni, ezeket a dolgokat is el kell hallgatni - mert hiába próbáljuk bizonygatni, hogy ez csak a képzelet játéka, mivel ő megélte, ezért nem is lehet csodálkozni rajta, hogy igaznak gondolja.
Jobb módszer, hogy a bizonygatás helyett inkább megpróbáljuk megóvni és őt is a hasonló "élménytől", s megpróbáljuk kideríteni hogy mi váltja ki, és ezeket a dolgokat amennyire lehet megkísérelhetjük kiküsszöbölni. Nem fog mindig sikerülni, de ha kevesebbszer fordul elő, már az is nagy ajándék.
Oka lehet, ha a gyógyszerei ütik egymást, felerősítik a másik hatását, vagy épp pont gyengítik.
Rosszul viseli a beteg, ha a napi menetrend felborul.
Nem jó, ha hirtelen nagy mozgás, nagy, vagy sok zaj, túl sok információ veszi körül.
Ha ismeretlen környezetbe kerül, az ismerős emberek eltűnnek, helyettük újak érkeznek, akikről nem tudja hogy kik.
Egy idős ember látása már gyengébb jóval, hallásával is gondok vannak. Ráadásul a demens beteg hajlamos elfelejtkezni a szemüveg viseléséről, vagy a nagyothalló készülékről, esetleg el sem jut oda, hogy ezek legyenek. Ha pedig nem jól lát, nem jól hall, akkor sokkal félelmetesebb lehet a világ. Ha netán ez a gond, akkor ez probléma könnyen orvosolható, és megszűnik a képzelődés.
Ezen kívül még ami kiválthatja az egyszerűen egy napszak, az este, vagy a késő délután. Nagy eséllyel egyszerűen eddigre kifárad. Ebben az időszakban sokkal nagyobb esélye van a zavartságnak.
Hogy mit tehetünk?
Mint ahogy fentebb jeleztem már a legfontosabb, hogy próbáljuk meg kiiktatni a zavaró, kiváltó körülményeket.
A délutáni, esti időszakkal nem tudunk mit kezdeni, egyszerűen van. Éjszakai nem alvással is összefügghet ez a probléma. Ha pont az ellenkezője, netán fáradékony, akkor egy ebéd utáni szunyókálás segíthet. Vagy a problémás időszakban egy séta, egy számára kellemes tevékenység.
Jó, ha van szemüveg, hallókészülék ha kell, a szobája legyen jól megvilágított - így a búskomorságot is jobban elkerülhetjük.
Figyeljük a táplálkozását, ha egyedül nem hajlandó enni, próbáljuk meg ösztönözni. És bizony nagyon nagy gondot kell fordítani a folyadékutánpótlásra, mert idős ember könnyen kiszárad, és annak bizony egyik tünete a zavarodottság.
Jó, ha van egy napi menetrendünk, és azon ha csak lehet semmit nem változtatunk. Ez nyugalmat ad a betegnek. Tudja: mi után mi fog következni.
Néha késztetést érez az ember, hogy pakoljon, kicsit átrendezze a szobát - ha csak lehetséges akkor ezt az ő esetében hanyagoljuk, mert az ismeretlen környezetben elveszettnek érzi magát..
Ha arról beszél hogy elesett, akkor feltétlenül nézzük át, nincs-e rajta valami sérülés, mivel egy esés komolyabb bajt is okozhat.
Ha netán az a központi kérdés épp, hogy valamijét ellopták, akkor legjobban azzal nyugtathatjuk meg, hogy elkezdjük vele keresni. Ha már látjuk hogy fárad, nyugodtan zárjuk le azzal, hogy majd előkerül - amikor az ember valamit keres, akkor sem látja meg ha az orra előtt van. Eltelik egy-két nap, aztán rádöbben, hogy mindig előtte volt.
Fontos, hogy ne mondjuk neki azt, hogy ez nem így volt, mert meggyőzni nem tudjuk. Bólogassunk megértően, aztán pedig óvatosan próbáljuk elterelni a gondolatait.
Ha még magányosan él, akkor igazándiból arra is gondolhatunk, hogy nem is hallucináció egyes vádaskodás, nyugodtan utánanézhetünk hogy azt a bizonyos tárgyat amit keres esetleg valaki nem vihette-e el. Az is lehet hogy elkérte, csak már nem emlékszik a beteg, és az is, hogy ő maga ajándékozta el. Nálunk egy gyűrűvel és egy karkötővel volt hasonló helyzet.
Hallucinációk megelőzésére jó módszer az, ha lekötjük a gondolatait, kell neki a magány is, de nem egész nap. Ha szól a megnyugtató zene, vagy az amit épp kedvel, megnézhet egy kedvenc filmet, vagy átböngészheti ismét, sokadjára a fényképalbumot - nagy eséllyel elkerülhetünk egy újabb kellemetlen időszakot.
Fotó: Pixabay
Megjegyzések
Megjegyzés küldése