Ami persze nem csak ennyiről szól feltétlenül. Van olyan is, amikor a vizeletvisszatartás hiányán kívül gond van a székletvisszatartó képességgel is.
Nálunk hol így volt, hol úgy. Ha keményebb volt a széklet akkor érezte hogy jön, ha normál - akkor viszont nem.
Viszont anyósom pelenkás volt már jó egy évvel a halála előtt, lényegében mindegy volt mi történik - ki nem járhatott a WC-be több okból. Egyrészt az orvos eleve jelezte, hogy szíve állapota miatt a mozgása annyi legyen, hogy az ágytól elmegy az ágy végében lévő fotelig, és ott megpihen.
Volt egy időszak, amikor már saját magához képest egész jól bírta magát, ilyenkor erősködött is, hogy inkább járna a WC-re, a gond az volt, hogy egyrészt többen lakjuk a lakást - és ha ő bevetette magát az illemhelyre alsó hangon egy órán keresztül biztos nem jött ki onnan.
Aztán ott volt az a probléma is, hogy furcsa dolgokat csinált, olyanokat, ami miatt ahol járt - ott a kilincseket, és mindent amit megfogott, megfoghatott - lemosni, fertőtleníteni kellett.
Úgyhogy az az igazság, hogy inkább felvállaltam a tisztába tételt, lemosást naponta ahányszor csak kellett (vízhajtós is volt) minthogy fertőzésnek tegyem ki a családot.
Viszont így el kellett fogadtatni, hogy pelenkát viselünk egész nap, nincs szaladok a WC-re...
Két-háromnaponta ismételtem el kérdésére (miért nem mehetek a WC-re) az okokat. Egyrészt, hogy kedvenc doktora mit mondott - vigyázni kell nagyon, mert a szíve rettenetesen gyenge..., és hogy hiába megy a WC-re - valamennyi biztos sikeredne, a másik fele meg idővel a pelenkába menne, mert képtelen visszatartani. (Ehhez persze hozzátartozik az is, hogy mozgása olyan lassú volt ekkor már, hogyha elindult volna a WC-be az odatartó, nagyjából 10 méteres út beletelt volna legalább 2 percbe. Ezt pedig inkontinenciánál képtelenség bekalkulálni.) Ezt a magyarázatot minden egyes alkalommal elfogadta, de hozzátette, hogy valójában azért akarná ezt a megoldást, mert engem akart kímélni. Ilyenkor átröppent az agyamon, hogy te jó Ég! Mennyi dolog lenne, ha ki-bemászkálna a WC-re. Főleg, hogy neki volt amúgy is egy rossz szokása az utóbbi időben, amit WC-használat után csinált a zuhanyzóban, viszont nem takarított utána.
Mindenesetre ha olyan a lakás, és a beteg egészségi állapota is, hogy nyugodtan közlekedhet, nyugodtan használhat külön WC-t, esetleg mosdót is - nyilván jobb megoldás, mint egész nap pelenkát használni csak. Egy idő után így is, úgy is sajnos egész nap használatban lesz, de míg ezt az állapotot el nem éri, addig elég lenne az illemhely-használat mellett egy pelenkanadrág, aminek viselete jóval kellemesebb, és nem jön tőle az az érzés, hogy olyan mint egy csecsemő - saját maga veheti fel, húzhatja le.
Az is megoldás, ha a szobában bilit helyezünk el és ezt használja - sajnos nála ez a megoldás nem volt kivitelezhető. Egyrészt az egyensúlya sem volt már jó, másrészt meg nem lehetett egyedül hagyni. A legjobb a szobaWC, hisz ott nyugodtan le tud ülni, úgy használhatja mint a normál illemhelyet. De csak akkor alkalmazzuk ezeket, ha valóban megbízható e téren, nem szégyelli - mert ha igen, akkor furcsa meglepetésekben lehet részünk.
És a végére annyi, hogy az inkontinencia is úgy megy, hogy hol sikerül érezni hogy jön valami, hol nem. Tehát ha két napig minden ok volt, utána meg véletlenül nem sikerül a WC-re, és pelenka sem volt rajta, mert annyira megbízott magában - nem tehet róla, egyszerűen csak a régi életét szeretné élni, a felnőtt életet.
Neki ez a helyzet szégyenletes, nem szeretik - ezért a világ legtermészetesebb módján, nem orrhúzással, fintorokkal kell elvégezni a tisztába tételt, mert akkor csak még nagyobb bűntudatot élesztünk bennük, ha erre már nem képes - azt akkor is érezni fogja, hogy nekünk ez kellemetlen.. Viszont ha természetesen közeledünk a problémához - egy idő után oda se figyel szinte mikor tisztába tesszük, maximum a mozdulatoknál segít, hogy könnyebb legyen. Közben simán beszélget is.
És ez a helyzet így Neked is sokkal "kellemesebb" lesz.
Fotó: Pixabay
Megjegyzések
Megjegyzés küldése