Én - és a betegem... - mikor minden olyan zűrös...betegség, fáradság... sosem leszünk mi már boldogok...
Ne akarj boldog lenni, mert ez nem fog menni. A boldogság amúgy sem egy nagy valami, hanem sok apró öröm halmaza.
Úgyhogy annyi a dolgod, hogy ezeket az "örömkéket" minden nap észrevedd.
Persze nem könnyű feladat, amikor az agyad állandóan máshol jár. Mindjárt jön a fürdetés, vajon estefele megint jön-e a menetrend szerinti zavart állapot, elfogadja-e simán a vacsorát, beveszi-e a gyógyszerét, közben fáj a fejem, meg nekem is enni kéne valamit, miért kell ennek az egésznek így történni....
Ahhoz, hogy észrevedd az "örömkéket" élj lehetőleg a mában! Sőt - ne a mában, hanem a pillanatban.
Nagy szusszanás, elhiszem hogy csak jó jöhet, belépek - elmosolyítom magam - és szinte biztos hogy tényleg minden jó lesz.
Egy mosollyal beelépőként csodát tehetsz.
Ő nagy eséllyel visszamosolyog vagy jobban, vagy kevésbé, de az alapot megadtad és minden flottul fog menni.
Közben megsimogatod, adhatsz neki egy puszit, vagy csak megfésülöd a haját, megöleled egy picit - és már itt is a közös kis öröm - nem is kell keresni.
A lényeg az, hogyha ott van észrevedd. Eddig is ott volt, csak átsiklottál felette. 😀
Fotó: Pixabay
Megjegyzések
Megjegyzés küldése