Mert kell, ez nem lehet vita tárgya.
Bármennyire is szereted a beteget, bármennyire közel álltok egymáshoz - néha kell egy kis szusszanás, sőt nem csak néha - valójában minden nap kellene foglalkoznod magaddal, egy kicsit ejtőzni, egy kis időt csak és kizárólag magadra fordítani.
Csakhogy ez sokszor lehetetlennek tűnik.
Néhányszor szóba jöhet esetleg barát, szomszéd, rokon segítsége - hogy elszabadulj pár órára, de ezek a lehetőségek az idő előrehaladásával, és a betegség súlyosbodásával mind ritkábbak lesznek, majd megszűnnek. Persze ettől még egy kis ejtőzésre szükséged van, úgyhogy az a legjobb megoldás, ha lefoglaljuk addig ápoltunkat.
Mindenkinek vannak kedvenc filmjei - idős hölgyek imádják például a Sissi-t. Trillógia, képesek együltőhelyükben végignézni.
Olyan is volt, hogy megnézte az Árvácskát. Nem értette az összefüggéseket, de megkönnyezte mégis a történetet, és főleg a kislány halálát.
Van, aki imádja az operettet, rengeteg felvétel van fenn a Youtube-n, anyósom a színészekkel együtt énekelt, rettenetesen élvezte.
Voltak tiszta napjai, amikor még előjött a humorérzéke is. Ilyenkor egy-egy Hofi felvétel tökéletes megoldás volt arra, hogy néhány órán keresztül béke, és nyugalom legyen.
Ráadásul - mivel addig is kedvenc dolgaival tölti az időt - aznap később is jó hangulata lesz, ami nem megvetendő dolog, főleg ha már középsúlyos.
Amúgy is a televízió számukra nagyon jó dolog. Akkor, amikor anyósomnál a kórházban hivatalosan is kimondták, hogy súlyos demenciában szenved, az orvosa javasolta, hogyha csak lehet legyen bekapcsolva nála egész nap a televízió. Ez persze nem mindig tetszett neki, volt amikor egy nap tízszer is kikapcsolta, mert neki most nincs kedve ehhez.
Ilyenkor csak annyit kellett mondani naponta ugyanúgy tízszer, hogy ezt Balog doktor javasolta, azt mondta, hogy ez jó lesz, jobban tetszik majd tőle lenni. Egyébként valóban jót tesz nekik, anyósom ugyan fokozatosan és sokszor látványosan épült lefele, de például az esti hírek kifejezetten érdekelték, és egyes politikusokról meg is mondta jó ideig a véleményét rendesen.
Ekkor már a régi időtöltések, keresztrejtvényfejtés, újságolvasás feledésbe merültek, de például zenét szívesen hallgatott halála előtt pár hónappal is. Felvettünk neki olyan számokat - főleg érzelmeseket, vagy mulatóst - amit tudtuk, hogy nagyon kedvel, legkedvesebb előadóival. Ezek a zenehallgatások is vidám órák voltak számára, végigdalolta.
De a legfontosabb az volt, hogy addig míg ő szórakozott mi is kaptunk egy kis szabadidőt. Kicsit lazíthattunk, ha nem is teljesen de részint feltöltődhettünk, hogy bírjuk még néhány napig. Aztán meg ismét...
Fotó: Fortepan/MHSZ
Megjegyzések
Megjegyzés küldése