Sok demens gondozó, hozzátartozó eljut arra a pontra, amikor úgy érzi - ereje véges, ideje lesz gondozóházat keresni.
Egyik nagy kérdés ilyenkor, hogy mi lesz akkor, ha a beteg nem akar beköltözni.
Legjobb megoldás az, ha fokozatosan szoktatják a gondolathoz, a kiválasztott otthonról mutatnak képeket, elmondják hogy néz ki, milyen ott az élet, mikor látogathatnak, hogy tarthatják a kapcsolatot. Lehetőleg ezeket napi rendszerességgel.
Akár a papírokat is kitölthetik közösen.
Normál esetben kell székletminta, és érvényes tüdőszűrő eredmény is hozzá - tehát titokban nem megy a folyamat, és nem is cél, hogy így legyen.
Hozzátartozónknak feltétlenül kell tudni a tervről, és valahol lélekben el kell fogadnia.
Idővel az otthon egyik munkatársa egyfajta előgondozás során meglátogatja a leendő lakót otthonában. Ilyenkor elbeszélget vele, felméri milyen ellátásra van szüksége, milyen az egészségi állapota. A beszélgetés során lényegében felkészíti arra, hogy idővel beköltözik otthonukba.
Van olyan helyzet, amikor a beteg már nem tud tényleges döntést hozni, de gondnokság alá nincs helyezve. A hozzátartozók ilyenkor kérhetik az eseti gondokság elrendelését, mely kizárólag az otthonba felvétel erejéig él. Természetesen ehhez szakorvosi vélemény szükséges, kérelmezni pedig a gyámhatóságon lehet.
A legtöbb otthonban amúgy is szükséges szakorvosi vélemény, hisz a demens otthonokban feltétel a középsúlyos állapot.
Elvileg van lehetőség több helyen sürgősséggel bekerülni, de sajnos a valóságban mindenki lényegében sürgős eset.
Bár sokan ódzkodnak az állami, önkormányzati fenntartású otthonoktól - ezeken a helyeken jóval kisebb arányban lehetnek szabálytalanságok.
Az egyházi fenntartásúak pedig talán a legjobbak - legalábbis az általános tapasztalat szerint.
Viszont mindkét helyen hosszú időt igényel a bekerülés a legtöbb esetben. Van ahol néhány hónap, de akár több év is lehet.
Legnagyobb esély a gyorsaságra a magánotthonokban van - ott viszont nagyon oda kell figyelni. Bár ezek a legdrágábbak - mégis ellátásban nem mindig állnak a helyzet magaslatán. A drágaság persze csak a látszat, mert az önkormányzati, egyházi otthonokban ugyan nagy eséllyel kevesebb a térítési díj, viszont ott a fenntartó még hozzárak egy jókora összeget a térítési díjhoz, tehát semmivel sem költenek kevesebbet - sőt - egy állami, vagy egyházi helyen betegünkre. Csak hát a várakozási idő - ami a családnak sok esetben már megélhetetlennek tűnik.
Nézzük végig mire figyelj, de nagyon...
Nagyon fontos, hogy szétnézhessél, engedjék hogy lásd azt a környezetet, ahol rokonod majd élni fog. Ha ellátogattok a leendő befogadó helyre próbáljatok meg minél többet megtudni a működéséről. Nem csak azt, amit leírnak a neten, és ne adjatok sokat arra, hogy milyen az értékelése - mert ezek általában ismerősök "osztályzásai". Nem ez a lényeg.
Ne kelljen lehetőleg félórát várni a kapu előtt, hogy bejuthassatok.
Jó, ha pontosan megtudod, hogy adott területen hány gondozottjuk van, hány ápolójuk dolgozik azonos időben, éjszaka milyen a felügyelet.
Fontos, hogy van-e külön takartójuk, konyhásuk, vagy a mosást,főzést, takartást is az ápolók végzik - mert akkor a gondozottakra még kevesebb idő jut. Kérdezzétek meg feltétlen, hol főznek, vagy hordatják az ételt, mert a helyben összedobott, kis otthonok esetében ápolónők által készített étel sok esetben gyenge minőségű, és enyhén szólva nem változatos - márpedig ez esetben egy beteg számára, akinek amúgy sem központi kérdés már az evés - nem megfelelő.
Ha szétnézel - figyelj arra, hogy lehetőleg akadálymentesített legyen. Hogyha teheti, egyedül is közlekedhessen, de ha netán tolókocsiba kerül, akkor se kelljen emelgetni senkinek. A szobákban ne legyenek szőnyegek, és semmi olyan bútor, amiben megbotolhat, eleshet. A bútorok lehetőleg ne legyenek sarkosak, hisz megszédülhet, beütheti magát. Fontos, hogy ne legyen a gondozott előtt semmi olyan műszaki dolog, amiből baj lehet. Lehetőleg konnektor se látható, könnyen elérhető helyen.
Viszont nem árt, hogyha egy szobában nem négyen-öten laknak, mert így egy pillanatra sem lehet magában. Sok emberhez kellene alkalmazkodni, sok ember szuszogását kellene hallgatni éjszakánként, de ha mondjuk mind demenciában szenved, akkor az éjszakák a járkálástól nagyon zűrösek lehetnek.
Az a legjobb, ha kétágyas szobába kerül, így van egy állandó beszélgetőpartner, de néha magában is lehet, amikor a másik épp tévét néz, fürdik, vagy épp levegőzik a kertben.
Kert... - jó ja van. Jó, ha ki tud ülni szép időben. A terasz is nagyon hasznos, teljesen más mint bent a zárt lakásban, már csak a friss levegő is jó hatással van rájuk.
Lehet azt látni, hogyha bemész egy nappaliba, hogy ott jó hangulat van, vagy csak ülnek az idősek a tv előtt körbe a kanapékon, mint a verebek - szótlanul.
Fontos, hogy az extra igényeket is kielégítsék. Tehát ha valaki pelenkás, akkor biztosítsák azt is normál mennyiségben, nem takarékosan. Ezt igazából menet közben lehet kitapasztalni, de ha valami nem stimmel, akkor azonnal szólni kell, mert ez általában benne van a gondozási díjban. Lényeges az is, hogy a "cukrosoknak" megfelelő diétás étkezést adjanak, olyan nincs - hogy majd megszokja a helyzetet. És olyan sincs, hogy a napi 5 étkezés helyett csak hármat biztosítsanak. Van, mikor erről nem beszélnek - de ha kikérdezed őket mikor van reggeli, ebéd, vacsora, akkor annak időpontjából lehet érezni, hogy van közben még plusz étkezés, vagy nincs.
Sok magánotthonban - akik demens beteget ápolnak - nem engedélyezik a mobilhasználatot. Ami valójában nem furcsa dolog, hisz sok beteg ha valami nem tetszik hajlamos hívni a hozzátartozóját, rokonát, ismerősét, orvosát, de akár a mentőket, és rendőrséget is.
Viszont az fontos, hogy hozzátartozóival telefonon is tarthassa a kapcsolatot, tehát ha felhívom este 6-kor az otthont, akkor tudják kapcsolni, vagy a telefonhoz hívni. Sőt - ha ő akar beszélni velem, vagy valamelyik más hozzátartozójával fontos ügyben, akkor ez lehetséges legyen.
Ugyanígy nem engedik általában a drága értéktárgyak bevitelét. Ezt általában szintén nem kedvelik a gondozottak, de ez is érthető, leteszik az aranyláncot ide-oda, begyűrik valami papírba, aztán kidobódik - és sosem kerül elő. Hogy megnyugodjon a beteg sok helyen leadhatja értékeit az irodában, kap róla egy átvételi elismervényt. Tudja hogy ott van, meg van - de nem tulajdoníthatja el senki.
Sajnos magánotthonokban legjobban a pelenkákon, étkezés minőségén, téli fűtésen, fürdetésen (melegvíz) és a személyzet számán tudnak spórolni. Ezekre kell feltétlen figyelned.
Fotó: Pixabay
Megjegyzések
Megjegyzés küldése