Azt mondod, hogy nem érkezik, hisz ott élt eddig is, míg nem volt semmi baja?
Igaz.
De ha valaki demens lesz, annyi minden megváltozik benne, általa nézve pedig körülötte - olyan az egész, mintha egy új családtag érkezne.
Ahhoz, hogy jól együtt tudjunk élni, és még hosszú ideig tudjunk legalább időnként örülni egymás társaságának - meg kell ismét ismerünk őt. Tetőtől-talpig.
Vannak, akik úgy gondolják, hogy a demencia egyenlő az Alzheimer-kórral, időskori elbutulás - és kész. Vannak ugyan átfedések, de a demencia kialakulásának rengeteg oka lehet. Ami viszont a lényeg, hogy az agy idegsejtjei halnak el egyes területeken, s mivel ez mindenkinél máshol történik külső okok folytán - ezért más idegsejtek érintettek, és így más-más tünetek jelentkeznek.
Persze vannak általános tünetek is - ez a rövidtávú emlékezet romlása. Betegünk tökéletesen emlékszik gyermek, vagy fiatal felnőtt korára, pontosan visszaidéz fontos, vagy akár kevésbé fontos történeteket, viszont nem tudja, hogy megvette-e már az aznapi tejet, vagy felmelegítette-e az ebédjét.
Egy idő után ismeretlen lesz a környék, idővel saját lakásuk is, a visszahúzódó ember kitárulkozó lehet, a társasági ember egy idő után inkább magányosságra törekszik, az addig prűd nagymama egy szál atlétában, és semmi másban szaladgál a lakásban, de akár úgy megy ki a postás elé is, ha épp kedve tartja. Nincsenek gátlások.
A demenciák nagyon nagy részéért az Alzheimer-kór, és a éreredetű (vaszkuláris) demencia felelős.
Összesen 10 százalék az, ami ezen kívül esik más kórképek felelősek visszafordíthatótól kezdve a gyors lefolyásúig.
Valójában egyáltalán nem ritka betegség, 85 éves kor felett már 30 százalék esély van rá, 60-65 éves kortól kezdve 5-évenént duplázódik az előfordulás lehetősége.
A legismertebb jele a feledékenység. Régen annyival ütötték el az idősek - ejnye ez az agyérelmeszesedés.... Ha belegondolok: gyerekkoromban nem is hallottam demenciáról, legalábbis az átlagember nem hallott róla.
Vannak viszont olyan helyzetek, amikor a feledékenység nem kóros. Ha valaki rendkívül leterhelt, sok problémája van, "azt sem tudja hol áll a feje" - ebben a helyzetben nem csoda, ha időnként valamit elfelejt. Van úgy, hogy akár gyakran is - főleg ha amúgy is kicsit szétszórt volt egész életében nagy eséllyel ilyen esetben nincs komoly baj.
De hogy megnyugodjon ekkor sem árt elmenni szakemberhez, de még a legtöbb körzeti orvos is viszonylag könnyen meg tudja állapítani, hogy az illető esetében fennállhat-e kóros folyamat.
Ha viszont nincs semmi "mentő körülmény", akkor mindenképpen orvoshoz kell fordulni, és a lehető leggyorsabban. Kezdjük a körzeti orvossal, aztán majd ő tovább küld megfelelő helyre - egy kivizsgálás után megkezdődhet így a beteg kezelése.
Mikor forduljunk feltétlen orvoshoz?
Ha érezhetően romlott a memóriánk. Nem függ kialvatlanságtól, leterheltségtől, legfittebb állapotban sem jönnek úgy be a dolgok, ahogy kellene.
Az az igazság - a legjobb, ha ezen a szinten már látja az esetleges beteget az orvos, mert ez a kezdeti stádium lényegében első jele. Minden más már a súlyosabb szinthez tartozik.
Fontos, hogy orvoshoz forduljunk, ha a pénzügyekkel már probléma van, ha nem megy már úgy az ügyintézés, vagy egy levél megírása mint régen, ha megszokott, addig mindennapos cselekvések már nehézkesen mennek. Vagy egyáltalán nem menne. Ha egy statisztikusnak nehézséget okoz összeszámolni a havi rezsiköltséget, vagy a takarító a felmosóvízbe rendszeresen mondjuk öblítőt tesz - tehát a rutindolgok sem mennek úgy, ahogy kellene, nagy eséllyel valami probléma van.
Egy idő után a mondatok akadoznak, van hogy nem jönnek a szavak, ahogy kellene. Kutya helyett esetleg azt mondja: az a nagy, fekete, szőrös állat. Tehát nem arról van szó, hogy egy átlag színész neve nem jut eszébe, de ha kedvenc színésze nevén sokat kell gondolkodnia, és nem is ugrik be - hasonló eset többször is előfordul, akkor nagy eséllyel gond van.
Ha lemegy a boltba, és utána azt meséli, hogy hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, vagy időbe telik míg hazaér, mert valahogy elbolyongott, vagy elfelejtkezik rendszeresen a heti rendszerességgel tartott vasárnapi családi ebédről, esetleg a magántanítványok érkezési időpontja megy ki a fejéből, de akár ha saját korára nem emlékszik - az nyilvánvalóan problémát jelez. Ugyanígy, ha nem igazodik ki az időben. Hiába nézi az órát, és néha úgy is tűnik, hogy le tudja olvasni, mégsem tudja pontosan mikor következik a gyógyszerbevétel, vagy hogy délben ebédelünk, este vacsorázunk, de valójában nem tudja, hogy dél az 12 órakor van...
Nem érti hogyha valaki hazudik neki az miért probléma, a segítőjéről azt hiszi meglopja, aki viszont nyájasan beszél hozzá úgy gondolja, hogy csak jót akarhat - pillanat alatt befolyásolható lesz, közeli hozzátartozóit hazudtolhatja meg, de pár perc beszélgetés után akár a befolyásolóra gondolja ugyanezt, később meg talán az egészre nem emlékszik.
Nem tud már koncentrálni valamire, nem emlékszik hozzá intézett kérésekre, tévénézés közben pár perc után már elkalandozik, látszik hogy nem is ott jár gondolatban, sokszor inkább csak néz, mint lát.
Az addig pedáns ember hanyag lesz, a pénzt gondosan raktározó hol ide, hol oda rakja le, dug el papírpénzeket, ékszereket becsomagol például WC papírba, de akár ugyanígy rejti el a székletét is. A kenyeret a fiókba teszi, a mosatlant nem a mosogatógépbe, mint addig, hanem csak az asztalon arrább tolja, vagy akár kidobja a tányért a szemétbe, mosáskor nem mosószert tesz a gépbe, hanem ami épp kéznél van, nem érdekli már a rend, a tisztaság, felhalmoz dolgokat maga körül, és szereti látni, hogy ott vannak.
Régi dolgokat úgy él meg, mintha most történt volna, esetleg keveredik a múlt a jelennel, vagy kívülről érthetetlen, alapból hihetetlen dolgokról mesél úgy, mintha nekünk is tudni kéne, hogy ez így történt. Olyan embereket beleszőve a történésbe, akikkel kapcsolatban ezt alapból ki lehet zárni.
Nem ismeri már fel környezetét, saját közegét, lakását, azt hiszi teljesen más helyen van, kiköltöztették, elvették a tulajdonát, a bútorait akár ellopták, eladták, kirabolták - de van, amikor rövid időre visszatér a valóság.
Az addig nyugodt, csendes, laza ember kötekedő, házsártos, minden apróságon kukacoskodóvá válik. A pedáns, tiszta hanyagolja magát, a gondos háziasszonynak már elege lesz a főzésből, de mintha nem is menne már neki. Valójában ha neki is kezd valami mindig elfelejtődik. Pörköltből hiányzik a paprika, főzelékből a tejföl. Nem érzi már az ízeket sem úgy mint régen, ha megkóstoltatják vele kedvenc módon elkészített ételét azt mondja sótlan, ízetlen, nem raktak bele mondjuk fokhagymát - pedig olyan mint máskor.
Sokszor felcsattan, kiabál, hisztériázik, vagy akár dühöng is. Másik pillanatban meg mintha nem történt volna semmi.
Már nem érződik a szeretet, a kötelék sokszor.
De tudni kell, hogy az érzés ott van - csak nem tudja kimutatni.
Mert egy dolog végig megmarad - az érzések...
Következő részben a demencia típusaival, a betegség stádiumaival, és úgy nagyjából az egész problémával próbálok foglalkozni. Hány családot érinthet, milyen hatással van az együttélésre, összefügg-e a betegség az anyagi jólléttel, van-e lehetőség arra, hogy egyszerű rokonként, hozzátartozóként demens betegeket ellátó képzésen vegyünk részt? Egyáltalán mi lenne az ideális? Otthon, vagy idősotthon?
Fotó: Pixabay
Megjegyzések
Megjegyzés küldése