Mikor egy hozzátartozónkról kiderül, hogy demenciában szenved rengeteg dolgot kell átgondolnunk, és a legritkább hogy már az elején eszünkbe jut - át kell alakítani környezetét. Persze kíméletesen, de mindenképp könnyíteni kell bizonyos dolgokon.
Nézzünk szét a lakásban, mi az ami balesetveszélyes.
Előbb-utóbb eljön a pillant, amikor figyelmetlenebb lesz, mozgása romlik, járása akár csoszogóvá is válhat.
Nem mindenkinek van pénze teljes átalakításra, márpedig egy demens ember teljesen más közeget igényel, mint egy minden tekintetben egészséges.
Fontos, hogy a padló csúszásmentes legyen, legfontosabb hogy lehetőleg szőnyegek ne legyenek. Megbotolhat benne, a kisebbeken megcsúszhat. Ezeket szépen felszedjük. Amúgy is hasznos, hisz egyrészt a nagy minták nem zavarják meg, másrészt a lakás lényegesen könnyebben tisztántarthatóvá válik. Idővel ugyanis a beteg nem fog környezetével nagyon foglalkozni, egy szőnyeg nélküli padlót sokkal könnyebb porszívózni, felmosni.
Jó ha tudjuk, hogy ő a nagy, főleg sötét mintákat félreértelmezheti egy idő után. Teljesen más hatást vált ki, mint normálisan. Padlón a sötét foltot akár üregnek, lyuknak is gondolhatja, kisebb mintákat kosznak, amit felszedne, és előre bukhat. Apró dolgok ezek, de gondoljunk rá.
Lényeges lenne, hogy az a közvetlen környezet ahol él ne legyen ingerszegény. Bár a harsogó színek elvileg nem jó nekik, hisz ingerültté tesznek - a probléma másik oldala az, hogy idővel a színlátásuk csökken. Ezért egy narancssárga, szép zöld, ha szereti a beteg égszínkék környezet jó hatással lesz rájuk, főleg ha egy-két üvegezetlen kép is van a falon, vagy egyéb törhetetlen dísztárgyak szekrényen, polcon. Anyósom kifejezetten kérte, hogy ne legyen függöny az ablakon, így jól kilátott, szeretett nézelődni. És a rolót sem akarta hogy éjszakára leeresszük, sőt majd minden helyiségbe raktunk be jelzőfényt. Így kis eséllyel tévedt el.
Felvetődik sokszor, hogy tegyünk-e be kamerát a szobába. Féltjük a beteget, nem lehetünk mindig mellette, és talán jó, ha látjuk - időnként rápillantva - mi történik, nincs-e épp valami baja.
Mi az az igazság hogy raktunk, mégpedig anyósom tudtával, de igazából szerintem nem jó ötlet volt. Sok olyan dologra fény derült, amit jobb lett volna, ha nem tudunk róla, csak gyanítunk. Egy hónap után, mikor járt, és agresszívebb lett már sokszor üldözni is kezdte a kamerát - ahogy súlyosbodott az állapota nem tudta elfogadni, hogy valaki láthatja mi történik. Sokszor pont a kamera miatt nem tudtunk aludni, mivel láttuk hogy este még nem pihen, fenn ül az ágyon. És bár nem történt semmi, amíg nem aludt el mi sem tudtunk nyugodtan lefeküdni. Így rengeteg időt vesztettünk a pihenésnél.
Hosszabbítók ne legyenek a földön, konnektorokat jobb ha biztonsági gyermekzárral látjuk el.
A szobából, ahol a legtöbb időt tölti minden fölösleges dolgot pakoljunk ki - természetesen a beteggel megbeszélve, esetleg tevőleges közreműködésével.
A ruhákat is át kell nézni a szekrényben, jelen esetben a kevesebb jobb, mivel ha túl sok dolgot lát, akkor könnyen összezavarható.
Ne legyen a szobában semmi törhető, semmi olyan, amire könnyen felmászhat. Ha emeleten lakunk, akkor biztonsággal lehessen nyitni ablakot.
Ha radiátorunk van, akkor jó ha védjük valamivel, ha nincs lehetőség rá, akkor toljunk elé egy fotelt, hogy betegünk be ne üsse magát.
Asztal, szekrénysarkokra nem árt ha sarokvédőt rakunk. Érvényes ez a fürdőre is, minden sarkot sarokvédővel védjünk, nehogy baj történjen.
Ezzel egy időben jó, ha gondolunk arra, hogy lehetőleg minden fontosabb helyiségben - ahol megfordul naponta, és több időt tölt - legyen óra és naptár. Az óra legjobb, ha másodperc mutató nélküli, és a kis és nagymutató jól behatárolható, eléggé elüt egymástól. Nem árt, ha lehetőleg számozott, vagy az is jó, ha digitális - ezt tovább tudják használni, bár az értelmezése már akkor sem könnyű.
És fontos a naptár is, lehetőleg olyan, amin jól látható mindig az aznap, és minden napot jelöljünk. Így tudja, hogy az utolsó jel a mai napot takarja.
Ágy, ülőalkalmatosság legyen olyan magas, hogy a beteg lába érhesse a talajt.
A szobában fölösleges elektromos dolgok ne legyenek, a fontosak is olyan magasságban, hogy közvetlenül ne piszkálgathassa a beteg.
A konyhának jól áttekinthetőnek kell lenni, lehetőleg csak a minden naposan használatos dolgokat kell elől hagyni. A komolyabb tisztító-, fertőtlenítőszereket pakoljuk el zárható helyre kell tenni. Mosogatógéptablettával egyetemben, hisz szép színes - sajnos csábító lehet.
Ha valaki már középsúlyos demenciában szenved, akkor a legjobb, ha a konyhai készülékeket nem magában használja. Megteheti persze saját kezűleg, de lehetőleg mindig legyen a környezetében valaki, aki segíteni tud, vagy akár óvatosan figyelmeztetni.
Jó, ha a pohár, csupor törhetetlen, tányérra is figyeljünk egy idő után. Kést nem adunk hegyeset kézbe, egy idő után a villával sem tud szabályosan enni, jobb a kanál. Minden vágószerszámot biztonságos helyre pakolunk, a konyhai elektromos dolgokkal együtt.
Nem kell ezeket a változásokat feltűnővé tenni. Nem lesz sértő, bántó, ha például egy ideig mi is műanyag pohárból iszunk, és csak recézett késsel eszünk. Fontos, hogy minden változtatásnál gondolkozzunk az ő fejével, úgy alakítsuk a dolgokat, hogy számára ne legyen sértő. Hisz nem megbántani akarjuk, hanem megóvni.
Jellemző a demenciára a kóborlás. Ésszerű a lakáskulcsot olyan helyen tárolni, amit ha elvesz - akkor azt azonnal észleljük. Kabátot, kimenő ruhát szintén olyan helyre kell tenni, amit ugyan ő is elővehet, de mi is tudunk akkor róla feltétlen. Már csak azért is jó, ha nincs szem előtt, mert azoknak a betegeknek, akik szívesen "kilógnak" az ajtón szinte felhívó jellegű egy fogason tartott felöltő, sapka, kalap.
Az előszoba, folyosó - azokon a helyeken legyen jól megvilágított, amit a beteg is használ. Olyan területeket, amiket nem akarjuk hogy felkeressen - azokat gyéren világítsuk meg.
WC-re, fürdőszobára eleinte jó, ha piktogramot teszünk, vagy rajzolunk egy közérthető jelet az ajtódeszkára. De tudni kell, hogy ez valóban csak az első időben segít, később már nagy eséllyel nem tudja majd, hogy miért van rajta az a "kép".
Fürdőszobából minden elektromos dolgot pakoljunk el - természetesen kisebb háztartási készülékekről beszélek. Ezeket csak akkor adjuk oda, ha kéri, ha épp használni akarja, de előtte óvatosan ellenőrizzük, hogy használata biztonságos-e abban a pillanatban. (Nem a kádban akar-e hajat szárítani)
Ugyanez a helyzet a sima borotvával is.
Pipereszerekből is csak a legszükségesebbeket hagyjuk elől. Szappan, fogkefe, fogkrém, dezodor. Minden mást alkalomszerűen adjunk oda ha kéri, vagy ha épp tisztálkodási időpont van.
Jó, ha zuhanykabinos a fürdőszoba, még jobb, ha a bejárata olyan, ahol nem botolhat el a beteg. Ne lehessen belülről zárni, vagy ha igen, akkor olyan retesszel, amit kívülről is nyitni lehet. Ugyanez a helyzet magával a fürdőszobával és a WC-vel is. Másképp bezárás után pánikba eshet, és előfordulhat, hogy magától képtelen kinyitni.
Akár kádas a fürdőszoba, akár zuhanyzós, jó ha van hozzá ülőke. Ez a későbbi idők fürdetését könnyíti meg. Persze a beteg csak akkor tud fürödni, ha a helyiség elég nagy ahhoz, hogy a háztartási gépek mellett beférjen minimum egy segítő a biztonságos kádbamenetelhez. Ha nincs hozzá ülőke, akkor nem árt egy csúszásgátló - viszont tudni kell, hogy sokáig nem tudja majd használni a kádat, mert nagyon nehéz lesz számára a mozgás, a kiszállás még segítséggel is.
Egy idő után már csak a lavóros lemosás marad, ami majd ugyanolyan felfrissülést tud hozni, mint egy rendes fürdés, és a reggeli mosdást vele még középsúlyosan is önállóan, szívesen végzik. Márpedig nagyon fontos, hogy amit meg tudnak csinálni egyedül - ha nem is tökéletesen - azt hagyjuk, és ösztönözzük.
Fotó: Pixabay
Megjegyzések
Megjegyzés küldése