Demens beteg gondozása
Egy-egy nap után, szusszanáskor, vagy mikor időlegesen kórházban van beteged, esetleg otthonba kerül, vagy akár a folyamat végén, amikor eltávozik az élők sorából előjön néha az a komisz lelkiismeret.
Ha valaki nem szokott tépelődni, hogy valamit rosszul csinált, vagy csak esetlegesen - akkor ő nem is igazán akar, akart maxinálisat kihozni magából, amennyit csak bír.
Hát - ez a kulcsszó.
Amennyit csak bír...
Mert többre nem vagy képes, te is egy ember vagy, saját élettel, és az emberek néha hibáznak.
De csak azok hibáznak, akik tesznek is valamit.
Nem az a lényeg, hogy mit vétettél, minek nyúltál mellé, hanem akarattal tetted, vagy csak épp kimerültél, fáradt voltál, ideges, nem érezted jól magad, vagy csak nagyon-nagyon egyedül érezted magad a problémáiddal.
Tartsd szem előtt, hogy azzal hogy vállaltál egy ilyen beteget már eleve példát mutatsz másoknak, hisz sokan ezt alapból nem teszik meg.
Mert annyira felborítaná az életüket, életritmusukat, hogy képtelenek felelősséggel azt mondani - megoldom, csinálom.
Ez nem jelenti azt, hogy rossz emberek, egyszerűen nem bírnák. Akár fizikailag, akár lelkileg.
Példát mutatsz, de ez nem jelenti azt, hogy mártírt is csinálj magadból.
Hogy jól süljenek el a dolgok ahhoz ismerned kell magadat.
Meddig tudsz elmenni, mit tudsz még tolerálni, mi az, ami után még másnap haláli nyugalommal tudsz belépni a szobába, ahol épp alszik.
Ha már labilisnak érzed magad, ha már félsz az aznaptól előre, ha már félsz lenyomni a kilincset, mert az van benned, hogy vajon mi vár rám odabenn - akkor nagy eséllyel elérkezett az idő, hogy lépjetek.
Vagy segítség kell számodra - de sürgősen, vagy egy olyan ellátóhelyet kell keresni, ami könnyíthet.
Nagyon nagy segítség ilyenkor a demens betegek nappali ellátása. Ez után legjobb a helyi önkormányzatoknál érdeklődni, vagy a családsegítőnél, esetleg utána lehet nézni a neten, hogy adott településen van-e hasonló lehetőség, ha nincs, akkor valahol a közelben.
Nagyobb városokban általában már létezik ilyen napközi, ahol egy ápolónői díjhoz képest lényegesen olcsóbban kaphat a beteg napközbeni odafigyelést, fejlesztő foglalkozásokat, társaságot, ebédet - és külön térítés ellenében még akár helyszínre szállítást is.
Persze ez nem végleges megoldás, mert sajnos eljön az idő - amikor már nem is akar menni közösségbe, nem tudja végigülni a foglalkozásokat, délután lefeküdne egy kicsit, stb.
Viszont ez az időszak tökéletes előjátéka az esetleges idősotthonba kerülésnek.
Az a lényeg, hogy gondold át: Van egy beteg, akinek fontos lenne a nyugalom, a szakszerű ellátás, a minden perces odafigyelés olyan szinten a végén, mint egy csecsemőnél.
Ha ezt tudod biztosítani otthon segítséggel, akkor nagyon jó. De ha úgy érzed, hogy ez Neked sok, akkor a legjobb megoldás, ha az intézeti ellátást választod számára. Persze vele megbeszélve. Elmondva az indokokat - hidd el, sokkal többet megért, mint gondolnád. A lényeg, hogy minden szavadban, mondatodban érezze azt, hogy szeretetből teszed amit teszel.
Ezzel nem azt bizonyítod, hogy nem szereted, vagy nem tennél meg érte mindent.
Pont ellenkezőleg.
Felelősen gondolkodsz, a lehető legjobb ellátásban akarod számára.
Mint ahogy ha más családban fordul elő te is azt mondanád, hogy ez egyéni döntés, mindenki maga tudja - legyél magaddal is elnéző ezen a téren.
Amint megszokta az új közösséget, akár naponta látogathatod, és az együtt töltött - alkalmankénti - 1-2 óra laza lesz, nyugodt, fesztelen.
Nem kell egy csomó mindenen járni a fejednek közben, hogy mit adsz vacsorára, ma fürdesd-e, vagy holnap reggel, csak nehogy megint valami dühkitörés legyen...
Mindketten örülhettek ismét a találkozásnak, s közben biztonságban érezheted.
Tudod, hogyha hazamész - jó kezekben lesz, s ez a legfontosabb.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése