Hogy válasszunk gondozóházat - ha másképp már nem megy...

 

Van olyan, amikor a család már kezd összeroppanni a teher alatt, s bár nem volt betervezve - kell valami megoldás a későbbiekre. Persze olyan is előfordul, hogy maga az ápolt rendelkezik arról, hogy egy bizonyos ponttól nem akar "terhére lenni" a családnak. 

 Betege válogatja, sok esetben végig elviselhető a helyzet, (rengeteg dologtól függ, ebbe most nem megyek bele) de van olyan is, amikor akár két embernek is fel kell adni egy idő után mindent, hogy az idős rokont éjjel-nappal el tudják látni. Ez idővel fizikailag, és lelkileg is felőrli az embereket. No meg anyagilag is. 

Régen voltak a  az állami szociális otthonok, ezen felül az egyházak foglalkoztak még idős gondozással. Akkor is fontos szerepet töltöttek be az idősek ellátásában, de a családok felépítése még más volt, a következő generáció korábban vonult nyugdíjba, és általában egy fedél alatt élt a család, könnyebben akadt éjjel-nappali gondozó egy beteg embernek.

Manapság rengeteg magán otthon, gondozóház is van - bár még így is kicsi a kínálat. és mivel az ellátásért borsos árat kell fizetni - sok családnak ez nem felel meg. 

Pedig van az a pont, amikor a gondozó család érdekében jobb lenne a gondozóházi elhelyezés.

Ha valaki észleli, hogy hozzátartozója már nem a régi, lassabban mozog, erősen feledékeny, keveri a szavakat, a számolás sem a régi, hanyagolja a főzést, és valahogy felborult minden körülötte, akkor a biztonság kedvéért jó, ha már előre beszél egy otthonnal - ha korlátozottak keretei, akkor egy államilag fenntartottal, mert itt lényegesen alacsonyabb a gondozási díj, viszont épp ezért nagyon hosszú a várakozási idő. Persze ennek feltételei vannak - lényegében rászorultsági szint. 

Ezzel nem azt mondja ki a gondozó, hogy meg akar szabadulni beteg családtagjától, hanem azt készíti elő, hogyha esetleg idegileg, vagy fizikailag már nem bírják a terhelést, akkor méltó körülmények közé helyezhetik el a Mamát, vagy Papát - kibírható térítési díj mellett. Tudni kell, hogy akár évekbe is telik a bekerülés, de ha közben másképp döntenek semmi sem kötelező.

Ezekben az otthonokban jó körülmények között, néhány ágyas szobákban - társaság fontos - gondozzák a demenseket. Sok helyütt kert és terasz is van, ahová kiülhetnek, ahol közös programokat "összeüthetnek". És foglakozások is túlnyomó részt, ami egy magánotthonban nem mindig mondható el. 
 A legtöbb szobában már televízió is van, és egy gombnyomással hívható nővérek. Orvos, orvosok felügyelik őket, gyógytornász jár hozzájuk, és foglalkozásokat is tartanak, melyek elősegítik a betegség lassítását, a lehetőségekhez képest szinten tartását.

Sajnos a magánotthonokban jóval magasabb a gondozási díj, de ezzel arányosan nem mindig nő az ellátás minősége. Nem csoda, hisz az államilag támogatott otthonokban nagyjából 70-100 ezer forint a beteg térítési díja,vagy 80 % a nyugdíjból -  ehhez pedig még az állam is hozzájárul fejenként nagyjából 160 ezerrel. Az idős ember nyugdíjának fennmaradó részét pedig vagy a család, vagy saját maga osztja be - ha képes rá - arra költi amire akarja.

Egy magánotthonnál viszont nincs állami támogatás, úgyhogy valójában egy átlagosan 170 ezres ellátási díj is még túl "olcsónak" tűnik, hisz rezsit, orvost, személyzetet, szakápolót,  takarítót, esetenként szakácsot fizetni, az épületet fenntartani, fejleszteni, mosni, és minden ellátáshoz szükséges dolgot beszerezni ebből a költségből szinte lehetetlen. És persze ott a csavar, minden vállalkozás azért indul, hogy nyereséget termeljen. Márpedig ennyi pénzből szinte lehetetlen ez. 

Ezért ha magánotthon mellett döntünk - mert szorít az idő - akkor nagyon figyeljünk arra, hogy a vállalkozás valóban hivatalos legyen, nézzünk utána a cégjegyzékben, nézzük meg hányan dolgoznak keretében, valóban reális-e annyi ember ellátása ekkora személyzettel, és azt is nézzük meg, hogy hány ember ellátására kaptak engedélyt, valamint végleges-e az engedélyük. Ezek fontos dolgok. 

Nyilván voltunk már szétnézni az otthonban, de tájékoztatást mindenképp kaptunk a személyzetet illetően - számoljunk utána, hogy valóban annyian vannak-e, mint amennyien a cégjegyzékben szerepelnek. Mert ha többen, akkor biztos hogy gond van, minimum a fekete foglalkoztatással nézünk szembe. Márpedig ahol egy szabálytalanság van, ott bizony több is lehet...

Ha ezen a téren minden rendben, akkor is lehetnek buktatók.

Legyenek szimpatikusak az ott dolgozók, de a nagy nyájasság is zavaró.

Ne legyen az otthon túlzsúfolt, ha belépünk az ajtón ne egy tiszta poros cserepes növénnyel találjuk szembe magunkat - hisz ha valaki az első benyomásra nem figyel - akkor a másodikkal még nagyobb baj lehet. 

Kérdezzünk rá az étkezésekre, milyen plusz ellátások vannak, van-e fodrász, pedikűr, egyáltalán hányszor van étkezés, betegeknél figyelembe veszik a diétákat, vagy sem? 

Fontos például - elég ember van-e nap közben. Ha  van két ápoló mondjuk 12-14 emberre, az nagyon szép dolog. Ám ha az ő dolguk a mosás, főzés, takarítás, mosogatás, terítés, ágyhúzás, minden -   a beteggondozáson kívül, akkor az már nem jó, mert vannak olyan betegek, akik szinte állandó odafigyelést igényelnek, például a demencia utolsó szakaszában, stádiumában lévő beteg ember, akit rendszeresen itatni kell, odafigyelni, hogy minden rendben-e. 

És ha tényleg minden tökéletes is az ellátás terén - nem árt, ha eleinte - szoktatási idő után - naponta, de későbbiekben is hetente legalább háromszor, lehetőleg változó időpontban megjelenünk betegünk mellett, és persze itt is érvényes a kéz kezet mos elv... 

Ha időnként az ápolók egy kis bonbont, csokoládét, kávét, vagy bármi apróságot kapnak - valahogy késztetést éreznek a jobban odafigyelésre. De túlzásba sem szabad vinni, csak épp annyit, amivel nem kapatjuk még el. Furcsa kimondani persze, tudom. De tapasztalat. Az se jó, ha sokat kapnak. 

Ja! És még egy! 

Nem szabad óvatoskodni!

Ha bármi problémát észlelünk, akkor szólni kell nekik, ha nagyobb a gond, akkor a tulajdonosnak, ügyvezetőnek! Elvégre szolgáltatás ez, értünk és a betegekért lenne, és a befizetett pénzért cserébe elvárható hogy rendszeresen legyen az a tisztába tétel, rendszeresen itassák a beteget, állapotának megfelelően bánjanak vele. Nyíltan el kell mondani a problémákat, mert csak úgy oldható meg közösen. Biztos, hogy lépni fognak, és jobban odafigyelnek, mert a későbbiekben csak úgy folytathatják tovább a vállalkozást, ha túl sok panasz nem érkezik be.

Fotó: Pixabay