Demencia...Alzheimer-kór - igazi népbetegség. Ismered a tüneteit?

 


A demencia és az Alzheimer-kór  olyan betegség, tünetegyüttes, amitől mindenki retteg, és ha  arra utaló jelet is érez magán, akkor is megpróbálja elbagatellizálni, megmagyarázni.

Tünetei nagyon hasonlóak - olyannyira, hogy teljes biztonsággal  a jelenlegi vizsgálati módszerekkel nem is lehet elkülöníteni. 

Hazánkban, ha valaki megéri a 80 évet 25 százalék esélye van arra, hogy érintett lesz. Ha pedig régebben hasonló beteget ápol - ami bizony nagyon megviseli minden téren az embert - akkor jóval nagyobb a lehetősége annak, hogy ő is hasonló helyzetbe kerül. 
Ha valaki szellemi, fizikai változást érez magán, amit nem tud észérvekkel megmagyarázni, akkor forduljon orvoshoz, mert a kezdődő demencia még jól karbantartható, lényegesen lelassítható a folyamat, sokszor akár - az alapbetegség feltérképezésével és kezelésével - meg is állítható.
Milyen tünetekre kell odafigyelni?

Megváltozhat az ízlés, az eddig kedvelt ételt kerüli.
Nehezen ismeri fel, ha valaki nem jó szándékkal közelít hozzá.
Mozgása lelassul.
Gyűjtöget, viselkedése kényszeres lesz. Értéktelen, haszontalan tárgyakat tart a lakásában, nem tud megszabadulni tőle, fölösleges dolgokat  vásárol.
Nem érzi jól a szagokat.
Többször ismétel kérdéseket, többször elmondja rövid időn belül ugyanazt a történetet.
Bizonyos tevékenységeket megismétel.
Jellemző rájuk, hogy fel-alá járkálnak különösebb ok nélkül.
Az addig nyugodt ember sokszor ingerültté válik, akár kiabál is.
Nem tud hinni másoknak, gyanakvóvá válik.
Éjszaka nem alszik jól, sokszor felébred, álmatlan. Nappal sokat szunyókál.
Kedélyállapota hullámzik, van, hogy  nagyon jó kedve van, nevetgél, másik pillanatban pedig már sírdogál valami régi dolog miatt. 
Hajlamos mindent a rossz oldaláról megközelíteni, feketén látja a világot. Ha süt a nap, akkor meleg van, ha esik az eső, akkor megázunk, ha beborult, akkor hideg van, ha fúj a szél, akkor nem kapni levegőt. De igazából nagyon ritka hogy valami jó legyen. 
Egész nap belső folyamataival foglalkozik. Most szédül, viszket, fáj a feje, ideges, van széklet, nincs széklet, az éppen milyen, van vizelet, nincs vizelet, milyen jó, hogy van.
Azt képzeli, hogy mindenki ellene fordult, már nem hisz sokszor testvérnek, gyereknek sem. Sokszor nagyobb bizalommal fordul egy idegen felé, mint  családtagjaihoz.
Elveszti barátait, nem akar sehova se menni, sokszor ésszerű magyarázattal szolgál rá: Ne nézze senki, hogy ő már nehezen jár, máskor csak kifogásokat kreál. Rossz az idő, most fáradt, nincs kivel menni. Hiába próbálják az egészségére hivatkozva "kirángatni" otthonából, minden alkalommal kifogásokat keres.
Az addig átlagos idős kort élő ember hirtelen ismerkedési vágyat érez, mindenképpen társat akar szerezni magának, és ebben semmiféle akadályt nem érez, nem érzékeli, ha ilyenkor például át akarják verni, sokszor egyetlen találkozás, vagy akár csak egy telefon beszélgetés után már hosszú távra tervez. 
Képtelen tartósan figyelni valamire,  elveszti a fonalat, nem találja a helyes szót, és körül sem tudja írni. 
Elfelejt könnyen dolgokat, és addig természetesen megoldott problémák már nehézséget okoznak számára.
Ha túl sokszor hangzik el az a mondat, hogy "nem vagyok én hülye..." Ilyenkor az ember saját maga előtt próbálja bizonygatni, hogy valójában nincs is semmi baj.
Nem olvas, ritkán néz TV-t, ritkán érdeklődik a külvilág iránt. 
Egyik pillanatban megbeszélt dolgokra akár már a másik pillanatban nem emlékszik.
Az addigi kedvenc időtöltését, például a keresztrejtvény fejtést elhanyagolja, félbehagyja, később már nem is próbálkozik. 
Ritkán olvas, nem képes egyedül megfőzni egy egyszerű ételt, sokszor a kávéfőzés is problémákat okoz.
Ha hosszú időbe telik egy-egy begyakorolt dolog, például inzulin beadás. 
Ha esetleg felcseréli a mennyiségeket, ha nem tud önállóan, hibátlanul kitölteni egy befizetési csekket, ha összekeveri a papírpénzeket. Természetesen nem egyszeri alkalomról van szó, mert a hibázás mindenkivel megeshet. 
Ha - akár csak néha is - előfordul, hogy nem tudja, hogy hol van, nem tudja, hogy hol jár, nem tudja, hogy mit akart. És erre később, néhány perc múlva sem emlékszik.
Sorolhatnánk még napestig, hisz mindenkinek más tapasztalata van. 
A demenciára jellemző, hogy szinte nincs két azonos kórkép, a tünetek a betegek alap egyéniségétől is függenek. 
Sokszor a betegek, és még jobban gondozói úgy érzik, hogy nincs mellettük senki, egyedül vannak a világban problémáikkal. Elszigeteltnek érzik magukat, és bár ugyan néha jó lenne egy kicsit szusszanni, vagy kibeszélni gondjaikat - erre nincs lehetőségük, hisz a beteg ápolása teljes odafigyelést igényel.
Egy olyan csoportot szeretnénk létrehozni, ahol az érintettek legalább kibeszélhetik magukat, és mivel sem a gondozók, sem a demenciával élők nem tudnak otthonról egykönnyen kimozdulni, legalább  a Facebook-on egy közösségbe tömörülve  másokhoz fordulhatnak, megbeszélhetik azokat. 
Ha valakit érdekel, jelentkezzen nálunk:  Élet a demencián túl is
Fotó: Fortepan/Kotnyek Antal

Megjegyzések