Magába fordulás, nyelvi nehézségek, napi rutin felborulása.
Legtöbbször ezeket a változásokat rakjuk első helyre, pedig vannak korábbi jelek is, csak még megmagyarázhatók, átsíklunk felettük. De ha csak csekély mértékben is felmerül hogy valami nincs rendben, akkor nem árt végiggondolnunk: biztos, hogy minden rendben van-e hozzátartozónkkal.
Anyósom vaszkuláris demenciában szenvedett, szív-, pajzsmirigy-, keringési problémája volt, amit még megtűzdelt egy cukorbetegség is. Emellett nem volt tökéletes a mája, és a veséje sem.
Ettől függetlenül ezelőtt 7 évvel még egész jól elvolt.
Betegségeihez képest jól mozgott, érdeklődő volt, és ha csak tehette - kimozdult a négy fal közül.
De már ekkor elkezdődött nála a felhalmozás.
Ha vásárolt valamit, akkor minimum kettőt vett belőle. Ha valami elromlott, akár csak egy égő is kiégett - azt eltette, mondván: nem lehet tudni, mire lesz még jó. Később már meg sem magyarázta.
Bár egyedül élt, olyan mennyiségű élelmet raktározott, amivel bátran nekimehetett volna egy kisebb háborúnak is. Tésztákat főleg, amiket amúgy nem ehetett volna.
De volt készlete gyógyszerből, inzulinból, ruhája annyi, hogy minden napra másikat vehetett volna fel, turmixgépe vagy négy, és megvett minden kütyüt, amit ajánlottak neki. A lényeg, hogy szépen ajánlják, és jó drága legyen, mert akkor azt érezhette - ő is Valaki.
Ha új információt hallott, azt gyakran félreértette. A rovarirtó jelezte neki, hogy a csótányok a vizes helyeket szeretik nagyon, ne maradjanak a mosogatóban nedves dolgok, s legyen száraz. Erre ő kitalálta, hogy a mosogatóba innentől egy műanyag tálat tett, abba gyűjtötte a mosogatóvizet. Ennyi. A legritkább esetben borította ki.
Még keresztrejtvényt fejtett, amikor elkezdett lelassulni. Szívbetegként addig sem volt gyors mozgású, de innentől dupla, vagy háromszor annyi idő kellett egy út megtételéhez.
Ugyanez az időszak volt, amikor már összeadni nem tudott (ezt csak a jegyzeteiből tudtuk meg halála után - hisz titkolta) de a számlák nyilvántartásához, befizetéséhez ragaszkodott, kifele azt mutatta, hogy minden rendben, de kezdett szótlanabb lenni, elgondokodóbb. Nem szívesen mozdult ki, ritkán mosolygott.
És elkezdte keverni a pénzeket. Kétszázasra kétezrest mondott, tízezerre százezret, de volt, hogy a húszezrest gondolta 200 Ft-nak. Ám ha szóltunk - egyből megvolt a válasz: már megint ez a figyelmetlenég...ezer fele jár az eszem...
És igaz, másnap már megint a régi volt. Aztán fokozatosan rosszabbodott. Javult, rosszabbodott...
Fotó: Pixabay/geralt
Megjegyzések
Megjegyzés küldése