Ez egy nagy dilemma a demens beteget ápolók körében. Lelkiismereti kérdés - a legtöbben úgy gondolják, hogy csakis otthoni körülmények között adható meg rokonuknak az a törődés, amire neki szüksége van.
Van egy ismerősöm, aki pont egy gondozóházat vezet. Ő mondta az, hogy ők nem a hozzátartozóknak akarnak megfelelni, hanem a betegeknek, az időseknek.
Merthogy nekik nem biztos, hogy az jó, amit mi annak hiszünk.
Neki sem jó, ha egy, a végtelenségig fizikailag, mentálisan fáradt ember gondoskodik róla, ha időközben tornyozódnak a feszültségek, ha már nem tudunk úgy tekinteni rá, mint pár évvel ezelőtt. Hisz az ilyen betegeknek ugyanolyan érzéseik vannak, mint nekünk, szükségük lenne a maguk szintjén beszélgetésre, ezáltal közösségre, ingerekre, amiket egy lefáradt rokon nem mindig tud biztosítani.
Mi is sokáig gondolkodtunk, hogy mi legyen, a betegség súlyosbodása után jó fél évvel döntöttünk úgy, hogy jobb lesz, ha gondozóházba kerül anyósom.
Persze a betegség kezdetén könnyű kimondani, hogy azt sose, de sok ember életében elérkezik az az idő, amikor azt mondja: már lényegében minden mindegy, de változás kell.
Ha időben nem történik meg, akkor családok mehetnek tönkre,és persze jönnek az ilyen-olyan betegségek - mert egy ilyen beteg ápolása teljes embert kíván, nincs idő másra, senkire, semmire, legfőképpen saját magunkra nem.
Ha más egészségügyi problémák is vannak, mint cukorbetegség, szív-keringési probléma, inkontinencia, az ezzel járó gondozási feladatok, az ételkészítés, mosdatás, takarítás, és csak csupán az odafigyelés is mérhetetlen energiát emészt, hát még hozzá a beszélgetések, vagy épp a vádaskodások... Mert kit bánt az ilyen beteg? Nyilván azt, aki a legközelebb áll hozzá.
Ráadásul ott vannak a szomszédok, ismerősök, akik egy percig nem voltak még ilyen beteggel, de attól függetlenül mindent jobban tudnak. Ebből a körből kaphatod meg a leghamarabb, hogy egy beteggel mindig szépen, halkan kell beszélni.
Ez persze butaság. Van mikor lehet persze, de ha akadoznak a dolgok, akkor határozottnak kell lenned.
És akkor is, amikor azt érzed, hogy nem bírod tovább, vagy már a családi életed kezd tönkremenni "miatta".
Ha ez a helyzet, akkor elérkezett az idő arra, hogy szétnézz a környéken egy gondozóház után. Van olcsóbb, drágább, ilyen-olyan igényeket kielégítve.
Szépen bevezetve a változást még demens rokonod is várni fogja a beköltözést, s ha ez megtörténik, akkor végre ha meglátogatod, akkor csak vele kell foglalkoznod. Nem a pelenkázással, a mit főzzek ma gondolattal, a "jaj, nem nyitja ki közben az ablakot, és csinál valami butaságot?", nem tépi-e le a pelenkát?, elég lesz-e az oxigén, nem kell-e már adni az inzulint, és a miért nem alszik éjszaka, már hetek óta nem hagy pihenni gondolatok.
Tudod, hogy azt a kis időt, amit látogatásra fordítasz - gondtalanul töltheted vele, és ha hazamész, otthagyod - biztos lehetsz benne, hogy el lesz látva, gondoskodnak róla.
És ez megfizethetetlen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése