A demencia valójában nem egy betegség, hanem egy tünetegyüttes. És egyáltalán nem az öregedés természetes velejárója, de az idős korban gyakrabban előforduló betegségek következményeként 60 éves kor után gyakrabban fordul elő.
Ettől a kortól minden 5 évben nagyjából megduplázódik a demenciával élők száma. Nyolcvan éven felül már a korosztály negyede szenved benne.
A nők körében ugyan gyakrabban fordul elő, de ez csak abból adódik, hogy ők általában magasabb kort érnek meg.
Ha valaki demens beteget ápolt életében - nő esetén négyszer akkora az esélye, hogy maga is demenssé váljon, férfi esetében pedig tízszeres. Nem csoda, hisz az ápolót is megterheli ez az időszak, sokan idővel depressziósok lesznek, az pedig melegágya a demenciának.
Egyik legfontosabb tünete a memória romlás, ami persze önmagában semmit nem jelent, mert egy fáradtabb, megterhelő időszak környékén bárkivel előfordulhat, hogy nem jutnak eszébe bizonyos dolgok, könnyen felejt, szétszórt.
De ha mellette más problémák is jelentkeznek, akkor nem árt felkeresni egy szakorvost, vagy jelezni a problémát a körzeti orvosnak, hogy megfelelő szakemberhez irányíthassa a problémával küzdőt.
Ha valaki lelassul, mozgása megváltozik, csoszogóvá válnak léptei.
Nem tudja már az elvont dolgokat értelmezni, nem tud nevetni egy viccen, vagy nem érti egy közmondás értelmét. Vagy csak egyszerűen azt látni, hogy az addig örömmel olvasó, rejtvény fejtő embert már nem érdekli addigi kedvenc időtöltése.
Nem érzi a helyes,helytelen különbségét. Olyan dolgokat megtesz, amit addig mereven elutasított. Az addig visszafogott, szemérmes ember más előtt meztelenül mutatkozik, gond nélkül levetkőzik bárhol, igazgatja a fehérneműjét, pelenkáját, hozzátartozóit rendszeresen ok nélkül megbántja, természetesen - szerinte - megérdemelten.
Nem jutnak eszébe szavak, kifejezése, nem odaillő szavakat használ, keveri a neveket, kifejezéseket.
Megváltozik a személyisége, esetleg az addig visszahúzódó ember hirtelen nagy nőcsábásszá válik. Vagy az addig rendszerető szétszórt lesz, össze-vissza pakol le mindent, a szemétkupac tetején is jól érzi magát.
A demensek általában már jóval korábban érzik, hogy gond van, mint ahogy környezetük felfedezi a problémát. Ha az addig mindent önállóan végző embert hirtelen segítséget kér bármilyen magyarázattal, jó ha elgondolkodunk - nincs-e más tünet, ami esetleg jelzi, hogy nem csak időleges kedvtelenségről van szó.
Ha időnként összekeveri szórakozottságból a pénznemeket az még elmegy. De ha van, amikor már Téged küld el a postára, hogy befizesd a számlákat, vagy megkér, hogy add már össze a fizetnivalót, mert nincs rajta a szemüvege, vagy neked gyorsabban megy, akkor nem árt odafigyelni, hogy tényleg csak ennyi-e a baj, vagy esetleg valóban segítségre szorul.
Hisz ha egy alapbetegség a kiváltó ok, akkor akár stabilizálható is az állapota, sőt egyes esetekben még javulás is elérhető.
És ez lenne a legfontosabb, hogy ne kerüljön egy olyan állapotban, ami mind neki, mind gondozójának nehéz, sokszor megalázó.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése