 |
| A demencia egyik tünete, velejárója lehet a nyugtalan láb szindróma |
Demens betegünk sokszor éjjel nem alszik - ennek egyik oka lehet ez a probléma.
Nem feltétlenül ez, és nem is feltétlenül csak ez, de érdemes elgondolkodnunk, hogy nem tapasztaltuk-e a nyilvánvaló tüneteket.
Mert az, hogy éjjel rugdos párat még nem jelent semmi komolyat, de ha nap mint nap megzavarja álmát, fel kell kelnie - akkor az már mind az ő életét, mind a gondozójáét megzavarja.
A nyugtalan láb szindrómával az a gond, hogy nem is az akaratlanul izgő-mozgó, bizsergő láb a nagy baj, hanem amit okoz.
Képtelen a beteg kipihenni magát, hisz gátolja az alvást, az agy nem tudja elvégezni éjszakai munkáját - az élmények, emlékek feldolgozását, így reggel fáradtabban ébred az emberke, mint ahogy lefeküdt, és mit csinálhat ilyenkor? Próbálja behozni a lemaradást nappali pihengetéssel, "csak a szememet pihentetem"....
Így aztán kialakul egy jó kis mókuskerék, éjszaka vakarózás, lábdörzsölgetés, mászkálás, nappal pedig egy jókora durmolás - akár fél nap.
Minél jobban idősödünk - erre is nagyobb az esélyünk. Nem csoda, hisz telik az idő a szervek, idegrendszer felett is, kialakulhatnak addigra hajlamosító tényezők, és hát olyan betegségek is előrukkolhatnak, amik egyfajta "mellékhatásként" behozhatják életünkbe ezt a kellemetlenséget.
Na de hogy az éjszakai fentlétnek tényleg ez-e az oka, pár tünetből nagyjából megállapítható.
1. Nappal még csak el van a beteg, néha esetleg felpattan, feláll, vagy csak lehajol és elkezdi masszírozgatni a lábfejét, lábszárát.
2. Ingerlékenyebb a megszokottnál.
3. Sokat alszik nappal.
4. Éjjel túl sokat van fenn, és panaszkodik a lábára, hogy mozgatnia kell, rakoncátlankodik, fáj, zsibbad, bizsereg, mintha egy hangyaboly mászkálna benne - állapotától függően leírja hogy mit érez.
5. Ha mozog, akkor egész jól olvan, ellenben ha leül, főleg ha lefekszik - és csak úgy bóklászna, akkor a tünetek rosszabbodnak.
Ilyenkor el kell menni orvoshoz. Gyógyulást nem fog hozni, de ha a tüneteket csökkentjük, akkor picivel több nyugalom jut betegnek, gondozónak egyaránt.
Tudni kell, hogy néha előfordul örökletes kórként, van aki terhesként esik át hasonló tüneteken, aztán a vérszegénység sincs jó hatással rá (régen nyugtalan láb szindrómánál alapból egyből vasat adtak a betegnek, mert az esetek nagy százalékátban a vashiány volt a ludas), aztán lehet magnéziumhiány a gond, cukorbetegeknél, vesebetegeknél is előfordul, és nem árt kipróbálni a B12, valamint a folsavpótlást.
Persze nem hasraütés szerűen, hanem orvosi rendelvényre.
Aztán azt sem árt átgondolni, hogy betegünk milyen gyógyszert szed, mivel bizonyos antidepresszánsok egyik mellékhatása lehet ez a baj. Ha ott a fiókban az egyik hajlamosító, akkor nem árt beszélni a pszichiáterrel, hogy nem lehetne-e másféle terápiát próbálni.
Az a lényeg, hogy tisztázódjék mi miatt jelentkezett ez a probléma.
Ha ez megtörtént, akkor az alapbetegség kezelése javítani fogja mindennapjaink minőségét.
Ha minden más eset kizárt - demenciánál ilyen nem lesz - akkor viszont van rá gyógyszer, érdemes próbálkozni.
Sajnos az a fajta, amit a szervezet fokozatosan nagyobb adagban igényel - és hát bár szinten tartható a baj, akinél előfordult, annál bizony élete végéig fenn is marad....
Fotó: Pixabay
Megjegyzések
Megjegyzés küldése