 |
| Mancika néni demenciával élő idős asszony (a fotó illusztráció) |
Mancika néni középsúlyos demens, még sokszor tiszta pillanatokkal, órákkal.
Ilyenkor valóban magvas gondolatai vannak - nem véletlen persze, régen sem volt buta asszony, volt honnan veszíteni az emlékezetéből.
Néha tiszta időszakaiban igényli is az egyedéllétet legalábbis egy ideig - aztán megállapításaival elkezd bombázni engem.
Aztán eltelik félóra, kétóra, fél nap - mikor mennyi, és ismét már csak gyermekszinten beszélhetünk.
Múltkorában ezzel fogadott:
- Képzeld! Azon elmélkedtem, (ilyenkor választékos szavakat használ) hogyha egy ember valamit csak pár perccel csinált volna valaha, nagy eséllyel megváltozott volna az egész utána következő élete. De még az is lehet, hogy más embereké is. Mennyire kihatnak életünkre a véletlenek....! Ott van például a párom, Pista (Gábor).... Ha annak idején 2 perccel később indulok a Dongó (egykori amatőr színpad) előadására, akkor nem találkozok Pista bátyáddal, és soha az életben nem ismerem meg. Nem lesz két gyerekünk (három van), nem lesznek unokáink.... Furcsa ez... Lehet, hogy akkor vénlány maradok. De az is lehet, hogy akkor a Gabihoz megyek. (Ő volt a férje). Gondolkodtam azon is, hogyha apámat a katonaságtól csak egy héttel később szerelik le, akkor nagy eséllyel én nem születek meg. Majd később lett volna helyettem valaki más, és akkor a szüleim élete változott volna meg teljesen. Mert lehet, hogy sosem lett volna gyerekük, de az is lehet hogy jóval több testvérem lett volna. Te! Vannak nekem testvéreim? .... De hülyeséget kérdek, hát hogyne lennének.... Ott van a Sári, meg a Kati (ő a szomszéd), tényleg, most jut eszembe! Holnap jön anyukám - el ne küldd, mert tudom hogy el akarod (Marika néni jön a másik húga) fontos dologról akarok beszélni vele. De az nem tartozik rád. Tényleg - hogy most belegondolok, még kutyám sem lett volna, ha nem romlik el a lift, és nem gyalog megyek le a földszintre. Úgy találkoztam azzal a sánta szomszéddal és mondta, hogy vannak tacskó kölykeik, nem kell-e, mert már nem bírják a sok ugatást. Ha nem megyek le, nem lett volna kutyám. Akkor a Pista nem tudja volna elhagyni. És nem lettek volna mérgesek a szomszédok mikor ugatott. Pedig jó kutya volt, csak sokat ugatott - azt hiszem. Szóval csak egy dolgot csinálj másképp az életben, és megváltozhat minden ami utána lesz. Nem fura?
(Hát - ilyen ez a demencia...)
Fotó: Pixabay
Megjegyzések
Megjegyzés küldése